H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)

Bitskey István: Születésnapi köszöntés a régi magyar költészetben

Természetesen a közjóra tett utalások után az egyéni életre vonatkozó sztereotip jókívánságok ugyancsak hosszan sorakoznak a verselő diákok mindegyikének szavaiban:

„Én is eszép voxon szivem megnyugtatom,

Hogy hosszú időkig élj én is akarom,

Sok gyönyörű jókban részesülj kívánom,

Ne környékezzen meg betegségs fájdalom.”

Néhány esetben a Péter napjáról is szó esik („Péter napja érkezik/mellyen szívünk vígadozik"), így név- és születésnap összekapcsolódik, mint ez a kora újkori köszöntőkben gyakori jelenség.

Végül a diákok tanára is bekapcsolódik a köszöntők sorába, jókívánságaiba bekapcsolva a családtagokat is:

„Éltessen az Isten minden kedvesiddel,

Számos esztendőkig te szerelmesiddel,

Éltessen fiaddal s kedves Hiteseddel,

Többször is had jöjjünk hozzád verseinkkel."

A Solymosi iskolája körül kialakult diákköltészet alkalmi darabjai közül számos további szöveg - részben vagy egészben - születésnapi üdvözleteket foglal magába. A versek Johann Georg Vett kéziratos j egyzőkönyvében maradtak fenn, s a 17. század végi nagyszebeni magyar iskola poétikai műveltségét tükrözik.13 Noha távol állnak ezek a szerzemények az elit műköltészet színvonalától, néhány ismérvüket mégis érdemes számon tartani, mert a korszak kulturális közegének ezek jellegzetes komponensei.

Gyakori verskezdési motívum a hangszerekkel történő ébresztés, felhívás az ünneplésre, előkészítése az ünnepi hangulatnak. Zabanius János születésnapi üdvözlése ennek tipikus példája:

„Zendülljetek tziterák,

Virgy inállalfrissen,

Tapsollyatok most nyimfiák,

Nagy örvendezésben,

Músák, Pegasus lakosi,

Skálánk kedves tanítványi,

Zengjetek, zengjetek,

Mert jó urunk spátrónusunk,

Születése napját ma elérte,

Kedvesivei edgy üt egészségben,

Vigadgyunk hát, vigadgyunk hát.”

A hangszerek hangjának és néhány antikvitásból ismert névnek a felvillantása volt hivatva megteremteni a versezetek ünnepi légkörét, utalásokat az iskolában tanultakra, ami után következhettek az ad personam szóló jókívánságok.

13 Uo. 856-861.

21