H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)

Bitskey István: Születésnapi köszöntés a régi magyar költészetben

tárgyúak (De carminibus in rebus laetis) között.8 Eszerint mind az újszülött megünneplése, mind pedig a későbbi születésnapok alkalmából keletkező költemények egyaránt ide tartoznak.9 A német poétikák ugyancsak kiemelt helyen tárgyalják a köszöntőverseket. Az alkalmi költészet (Gelegenheitsdichtung) műfajait felsoroló számos teoretikus munka egyik jellegzetes példája a polihisztor Magnus David Omeis műve, amely a tematikus csoportok között az első helyen tünteti fel a„Geburts- Namens- und Anbindsgedichte” csoportját, ezt azután a többi alkalomra (lakodalom, elutazás, hazaérkezés, előléptetés, búcsúzás, temetés) készült verscsoport felsorolása követi.10

A kora újkori magyarországi költészetben latinul is írtak születésnapi köszöntőket,11 figyelmünket azonban ezúttal - a néprajztudomány jeles képviselőjét köszöntve - csakis a műfaj néhány magyar nyelvű példányának szemügyre vételére irányítjuk. Nem tül sok ilyen tárgyú költeményünk maradt fenn, s azok is gyakran keverednek a névnapi köszöntésekkel, miként az a műfajlistákból is kiderül.

Az egyik jellegzetes példája a születésnapi köszöntő költészetnek az a versfuzér, amellyel 1696-ban Nagyszebenben Solymosi Nagy Mihály, az ottani magyar iskola praeceptora és tanítványai köszöntötték Weber Pétert, a város polgármesterét (Genethliacon, Nagyszeben, 1696).12 A verset a poéták ébresztésének toposza nyitja („Poéták serege kelj fel immár”), majd rövidesen kiderül, hogy a hálás iskolások jókívánsága azt a patrónust köszönti, aki már eddig is - és remélhetőleg a jövőben szintén - a közösség hasznára fog munkálkodni:

„Éltesse Isten szívünk kívánja,

Jövendőbéli nagy jó haszonra,

Városunknak oltalmára,

S az egész Nemzet javára."

Ajókívánság és a közjó szolgálatának igénye a továbbiakban is összekapcsolódik:

„Születése napját szemlélje sokáig,

Városunk dolgait igazgassa holtig,

Publicumjavait procurálly afogytig,

Azután vitessék Isten szent Székéig. ”

Ezekből a sorokból is látható, hogy a köszöntők szerzőinek mindig két címzettet kellett figyelembe vennie: egyrészt az ünnepeltet, annak minden érzékenységével együtt, másrészt a hallgatóságot, a befogadó közeget, amelynek szintén volt elvárása, tudnia kellett, hogy milyen értékek és érdemek alapján szól a méltatás az ünnepekről. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi szempont, a „publicum javának” szolgálatára utalás nem hiányozhatott a vezető pozícióban lévő személyek dicséretéből.

8 Grigely 1807.205.

9 Tóth 1994.78.

10 Omeis 1704. Kapitel III.

11 Szörényi 2008.44-51.

12 Jankovics 1991.403-411. 20