H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)

Verők Attila: „...ciszternák, csűr, magtár és feredőház... " Az etnográfiai gondolkodás korai megnyilvánulása Johannes Honterus Rudimenta cosmographica (1542) című munkájában

társainak pedig útmutatást kívánt adni, hogy a végsőkig tartsanak ki nyomorúságukban, mert eljöhet a szabadulás.

A második olyan szerző, aki erdélyi szászként néprajzi jellegű megfigyeléseket végzett és ezeket írásban is rögzítette, nem volt más, mint az erdélyi németek humanista reformátora, Johannes Honterus (1498-1549). A róla szóló könyvtárnyi szakirodalomban9 szakértők elemzik részletesen szerteágazó munkásságát a reformátori tevékenységtől kezdve iskola- és nyomdaalapító kezdeményezésein át egészen geográfiai műveinek vizsgálatáig. Ezekre az alábbiakban nem kívánok utalni. Csupán egy olyan szegmensére szeretnék rávilágítani a honterusi életműnek, amely eddig alig kapott figyelmet: etnográfiai tárgyú feljegyzéseit és azok széles körű kisugárzó hatását szeretném közelebbről is megvizsgálni Rudimenta cosmographica című munkájában. Ez a vonatkozás például fel sem merül a magyar néprajz tudománytörténetéről készült nagy összefoglalásban. Míg Georgius de Hungária néhány sornyi helyet kapott a szintézis lapjain,10 addig Honterus neve fel sem bukkan az érintett szerzők sorában. Munkája pedig legalább olyan értékes, mint honfitársáé. Sőt! Valódi hun- garikummá teszi írását, hogy megfigyeléseit nemcsak Nyugat-Európában tett utazásai során, hanem szűkebb pátriájában, Brassóban és környékén, azaz a Barcaságban végezte, így részben saját országának anyagi és szellemi kultúrájáról adott hiteles képet, pillanatfelvételt a 16. század közepén. Ennek köszönhetően pedig méltán ott lenne a helye a magyarországi etnográfia korai művelőinek névsorában, hiszen említett művében egyértelműen tetten érhetjük a néprajzi gondolkodás elindítására, népszerűsítésére irányuló kísérletet! Mivel az alábbiakban bemutatásra kerülő könyvecske alapvetően tankönyvnek készült, a pedagógiai szándékkal útjára indított gondolkodás- és látásmód disszeminációja minden bizonnyal nagyon hatékony lehetett, hiszen a könyvet rengetegen használták Kelet- és Nyugat-Európában egyaránt. Hogy mekkora népszerűségnek is örvendett valójában, azt az általános műismertető rész után tudjuk meg majd.

Az antik geográfusok munkáitól lényegesen eltérő kozmográfiák (világleírások) kora újkori hullámának a nagy földrajzi felfedezések adtak érezhető lökést. A portugál és spanyol felfedező hajósok új perspektívát kínáltak a világ vizuális, mindenki számára hihető és elfogadható elképzeléséhez. Az új geográfiai ismeretek a 16. század tudósait is komoly kihívások elé állították, hiszen a világról alkotott kép gyökeresen megváltozott, így annak újraértelmezése vált szükségessé.11 1507-ben látott napvilágot a Cosmographiae introductio című összefoglalás, amelyben a straßburgi humanista kozmográfus, Martin Waldseemüller (1470-1521 k.) egy függelékként csatolt világtérképen először tüntette fel az újonnan felfedezett kontinens, Amerika hevenyészett partvonalát két keskeny, különálló szigetként12 és a földrész elnevezését (Amerige, vagyis amerikai föld, illetve Amerigo [Vespucci] országa vagy Amerika néven).13 Ennek a térképnek a megjelenésével egyértelműen véget ért az a korszak, amikor az európaiak csupán három földrészben gondolkodtak: Európában, Ázsiában és Afrikában.14 A térképkészítés későbbi nagyágyúi, Abraham Ortelius (1527—1598)

9 A teljesség igényével történt szakirodalmi bibliográfia 2000-ben készült el. vő. Hienz 2000. 219-249. Azóta a Honterus-irodalom újabb, mai napig felzárkóztatott áttekintése nem készült el, illetve nem jelent meg.

10 VS.Kósa22001. 10.

11 Schröder 2006.478-483. itt: 479.

12 Papp-Váry2007.60-61.

13 Black 2005.40.

14 Harwood 2008.68.

116