H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Verők Attila: „...ciszternák, csűr, magtár és feredőház... " Az etnográfiai gondolkodás korai megnyilvánulása Johannes Honterus Rudimenta cosmographica (1542) című munkájában
és Gheert Cremer alias Gerhard Mercator (1512-1594) aló. század második és a 17. század első felében továbbvitték és finomították a kartográfiai megjelenítés hagyományát.15 Ennek következtében pedig a négy kontinens általános ismerete egyre inkább összekapcsolta egymással a régi és az új világot már nemcsak a térképek, hanem a napi társadalmi mechanizmusok szintjén is. A nagy térképészeti vállalkozások mellett egyre több teret követeltek maguknak az ókori földrajztudós, Sztrabón (Kr. e. 63 - Kr. u. 23) nyomán kibontakozó, a szó szoros értelmében vett kozmográfiák is. Különösen nagy hatást fejtett ki a bázeli teológus, Sebastian Münster (1488-1552) Cosmographia című munkája, amely 1544-ben német nyelven jelent meg először Heinrich Petri bázeli nyomdász könyvműhelyében. A svájci tudós - jelentős művének címével ellentétben - nem foglalkozott a világmindenséggel és a Föld általános földrajzi jelenségeinek többségével, csupán a vulkánoknak, földrengéseknek, tengeráramlatoknak és gleccsereknek szentelt rövid passzusokat. Európa országairól hosszabb-rövidebb leírásokat közölt, melyekben az országismereti tudnivalók mellett halványan megjelentek a kezdetleges néprajzi megfigyelések, lejegyzések is. Az 1544 és 1628 között mintegy negyven kiadást megért, 600-1800 oldalnyi terjedelmű változatokban megjelent munka16 körülbelül ötvenezer német és tízezer latin nyelvű példányban nyolcvan éven keresztül meghatározó szemléletformáló összefoglalásnak számított az európai könyvpiacon.1 A Münster-művet elsősorban tudományos és politikai körök használták, illetve gyűjtötték, ezért találkozunk vele talán gyakrabban inkább magán-, mintsem intézményi könyvgyűjteményekben. A fentebb vázolt reneszánsz-humanista tudományos miliőbe, amelynek legnevesebb - fentebb csak részben megnevezett - kozmográfiai képviselői Leonardo da Vinci (1452- 1519), Martin Behaim (1459-1507), Martin Waldseemüller (1470-1521 k.), Sebastian Münster (1488-1552), Petras Bienewitz alias Apianus (1495-1552) és Gerhard Mercator (1512-1594) voltak,18 robbant be egy olyan nyomtatvány, amelynek szerzője a magyar Szent Koronához tartozó területek alattvalójaként született és fejtett ki szerteágazó tudományos, vallási és pedagógiai tevékenységet. Előnytelen geopolitikai helyzetéből előnyt kovácsolva a reformáció évszázadának egyik legolvasottabb kozmográfusává vált, nevét mégis sokáig méltánytalanul elfeledte a világleírások történetével foglalkozó szakirodalom. Vélhetőleg azért fordulhatott ez elő, mert a szerző maga egy kicsiny etnikum, az erdélyi szászok köréből és Nyugat-Európából nézve a világ végéről, a távoli Erdélyből származott, művének kiadott változatain pedig gyakran nem szerepelt neve sem. A Kárpátok legkeletibb vonulatai által övezett, védett csücsökből, a Barcaságból a világ leírását tervezgetni ugyanis a történelem bármely időszakában elképzelhetetlen, hagymázos vállalkozásnak tűnhetett. Mégis, volt egyeden olyan pillanat a művelődéstörténetben, amikor erre minden várakozás ellenére sor kerülhetett. A humanizmus és a reformáció erdélyi találkozásának metszéspontjában egy olyan személy tevékenysége áll, aki a jelen tanulmány címében megnevezett, megismételhetetlen teljesítményt végrehajtotta. Erdély, illetve az ott élő szászok humanista reformátora, Johannes Honterus először adott kortársainak olyan leírást az éppen ismert 15 Schröder 2006.479. 16 A különböző kiadások összehasonlító bibliográfiai jellemzőit lásd az alábbi internetes oldalon: http://www. landkarten-ausstellung.de/Eyfaba/Cosmograpnia%20Ausgaben%20Tabelle.pdf [utolsó letöltés: 2017. júhus 1.] 17 Vb. Wessel 2004. 18 A teljes tudományos környezetet és beágyazottságot részleteiben mutatja be Török 2015.38-66. 117
