H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Köszöntők: Bodó Sándor, Berecz Mátyás, PapJózsef, S. Lackovits Emőke
bemutatta Petercsák Tivadar a gazdasági közösségek jellegzetes történeti formáit, megalakulásuk körülményeit, szervezeti kereteit, a lokális hagyományok továbbélését s a közösségek rendszeres kapcsolatát a helyi önkormányzatokkal, a vármegyei és állami hatóságokkal. Az értekezésnek aktualitása volt és van napjainkra nézve is, hiszen a 20. század utolsó évtizedében újjászerveződtek és szerveződnek olyan helyi gazdasági közösségek, amelyek számára a történeti tapasztalatok példát adhatnak a jelenkori agrárgazdaság szervezeti kereteinek megújításához. Disszertációja nyomtatásban 2008-ban a Debreceni Egyetem Néprajzi Intézetében jelent meg. Igen fontosnak tartom, hogy az egri múzeum évkönyve, az AGRIA 44. kötetében egy 2008. június 12-én tartott szakmai konferencia előadásait tanulmánnyá formálva alapos áttekintést nyújtottak a Dobó István Vármúzeum ötven évéről. Petercsák Tivadar a városi múzeumi múlt felvázolása után a Vármúzeum tudományos-muzeológiai-turisztikai jelentőségéről adott számot. Közismert, a fél évszázad alatt (lassan már hatvan év óta) a vár műemléki rehabilitációjával, a Dobó-bástya hasznosításával, a várban rendezett kiállításokkal, a föld alatti erődrendszer bemutatásával újabb és újabb muzeológiai eszközökkel igyekezett a mítosszal övezett történelmi emlékhely iránt érdeklődő látogatóközönséget vonzani. Kollégái a múzeum tudományos kutatási programjairól, a gyűjteménygyarapítás eredményeiről, a régészeti gyűjtemény fejlődéséről, a műtárgyanyag restaurálásáról, az állandó és időszaki tárlatokról, a közönségkapcsolat eredményeiről és a tudományos kiadványokról adtak jelentést. Széleskörű érdeklődése nyilvánul meg választott szaktudományi témáiban. írásai jelentek meg az egri vár kultuszától a Gyöngyös városa által a 17. század végétől az erdővédő intézkedések keretében az őslakosoknak adott „Mátra céduláig”. Ha csupán a legjelentősebb eredményeire kívánok utalni, akkor említenem kell a 2012-ben digitálisan megjelent tankönyvét a szőlő és a bor szerepéről a néphagyományban. 2013-ban szerkesztette „Az egri Domus Universitatis és Líceum” címmel megjelent testes kötetet, amely az egri felsőoktatás 250. évfordulójára volt hívatott emlékezni és emlékeztetni. 2015-ben társakkal szerkesztette a Liceum Kiadó jóvoltából megjelent „A Helyi Érték, kulturális örökség tanulmányok” 2. számában megjelent konferencia-előadások tanulmányait. E kötet írásai az egri fertálymesterség újjászervezésének 20. évfordulójára emlékezteti az olvasót, miközben a hivatás/ mesterség Kárpát-medencei múltját, körképét festi elénk. AJubiláns az egri fertálymesterség 18—20. századi korszakait járta körül, s munkatársakkal a mesterség szellemi kulturális örökség jegyzékére javasolt pályázatát adta közre. Szólnom kell arról is, hogy tucatnál több tanulmány után 2014-ben monografikus igényű kötete jelent meg „A fertálymesterség”-ről, „egy hagyományőrző tisztség Egerben” alcímmel. A gazdag tartalmú és jól illusztrált kötet hazánk teljes területéről (kiemelten Egerről) összefoglalta a különleges tisztséget: a tizedesek, utcakapitányok, fertálymesterek történetét. Választásukat, avatásukat, attribútumaikat (mindenekelőtt a köpenyt és a botot), feladataikat, szervezeti-közösségi életüket (kiemelve a traktákat és vendéglátásokat). S mivel a mesterség a második világháború után megszűnt, jelentős fejleményként összegezte a fertálymesteri intézmény 1995/96-os újjászervezésének és további működésének históriáját. S hogyne írta volna meg, hiszen 2012-ben őt is fertálymesterré választották és avatták Eger „Cifra-Sánc negyedében”. A személyes élmények pedig ihlették is a különleges tisztség 10
