H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Köszöntők: Bodó Sándor, Berecz Mátyás, PapJózsef, S. Lackovits Emőke
Az 1947-ben született Petercsák Tivadar etnográfus, egyetemi tanár, az MTA doktora személyében olyan Kollégát köszöntünk hetvenedik életévében, aki a magyarság és a környezetünkben élő népek kulturális örökségének elkötelezett kutatója, hagyományainak megörökítő) e, őrzője és ápolója. Életének fő állomásai az abaúji Hegyközben fekvő szülőfaluhoz, Filkeházához, a gimnáziumi évekkel Sátoraljaújhelyhez, a pályaválasztásra felkészülés Debrecenhez, a Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi intézetéhez kötötték. A tanulmányok után Sárospatak - a Rákóczi Vármúzeummal, Szerencs — a Zempléni Múzeummal, 1981 -tői pedig Eger - a Dobó István Vármúzeummal, Heves megye múzeumaival és az Eszterházy Károly Főisko- lával/Egyetemmel jelentette számára a kiteljesedést. Működésének nyomai, lokálpatrióta kötődésének bizonyítékai mindenhol jelen voltak és vannak. Múzeumi pályafutását Egerben a tudományos és gyűjteményi osztály vezetésével, 1983-tól tudományos titkárként, igazgató-helyettesként, s végül 1989 júniusától a Dobó István Vármúzeum, s egyben a Heves megyei múzeumi szervezet igazgatójaként folytatta. „Rendelkezési állományba” - valójában nem nyugdíjba - 2008-ban vonult. Egri főiskolai pályáját egyenesen folytatta. 2009-ben címzetes főiskolai tanárként habilitált a debreceni egyetemen, majd 2010-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. Hatvan éves köszöntésén tevékenységének főbb jellemzőiről és eredményeiről ünnepi köszöntő hangzott el, ezúttal a friss tíz év főbb vonásaival egészíthető ki Petercsák kolléga gazdag pályája. 2007, a hatvanadik életév jelentős sikereket hozott Kollégánk életében. Tudományos tevékenysége során ugyanis számos témát vizsgált és eredményeit publikálta. Közöttük meghatározó volt az észak-magyarországi erdők történeti-néprajzi kutatása. A tradicionális gazdasági közösségekről az első tanulmányát már 1979-ben közreadta, majd 1979 és 2007 között közel negyven e témába vágó tanulmány került ki tolla/komputere alól. Közöttük kiemelkedik az 1989-ben a Palócföld erdőhasználatáról készült terjedelmes könyv-fejezet, majd 2003-ban egy monografikus igényű kötet a Heves megyei nemesi és paraszti közbirtokosságokról. A Magyar Tudományos Akadémia doktora címet 2007-ben megvédett disszertációja, a Közbirtokosság. Az erdő- és legelőközösségek történeti formái Észak-Magyar- országon című disszertációja eredményezte. Több évtizedes tudatos anyaggyűjtés és történeti-néprajzi tanulmányok-kötetek révén készült fel a gazdasági közösségek regionális történeti formáinak megrajzolására. Disszertációjában arra keresett választ, hogy miként szerveződtek és működtek azok a nemesi és jobbágy-paraszti tulajdonosi társulások, közösségek, amelyek a feudalizmus kora óta szokásjog alapján, később törvények által szabályozottan működhettek. Önálló rendelkezési joggal szervezték a mezővárosok és falvak erdőinek, legelőinek, olykor halászó vizeinek használatát. Általános elismerést váltott ki az, ahogyan az agrártörténész módszertani arzenálját alkalmazva saját terepgyűjtésének, könyvészeti adatoknak és a tudományos kutatás figyelmébe emelt archivális források kiaknázásán alapuló ismereteknek összegezésével jutott jelentős új eredményekre. A disszertációban 9 Petercsák Tivadar hetven éves
