Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)
Regős József: Pap László, a bányamester
1952-ben kezdődött a Szalajka úton, az egykor üzemi lakásnak nevezett ház építése. Az árokásások alkalmával sorra kerültek elő az őskori cseréptöredékek, pattintott és csiszolt kőeszközök. Pap László ezeket mind gondosan összegyűjtötte, naplójában részletesen leírta és a régészekkel véleményeztette. Ez a napló lett az alapja a falu jelenleg készülő régészeti topográfiájának. A munka 1953-ban is folytatódott, melynek során folyamatosan kerültek elő múltunk emlékei. 1954-ben az újabb területeken végzett földmunkák során kerültek elő leletek, melyek azt bizonyították, hogy az egész terület régészetileg érintett lehet. Ez alapján végzett Salamon Ágnes ásatást az akkori focipálya (ma ez a lovaspálya) területén először 1959-ben majd 1962-ben. Az évek során egyre több lakos kapcsolódott be ebbe a munkába, úgy, hogy tudták, ha régiség kerül elő, akkor Pap Lászlónak kell szólni. Vértes László halála után Patek Erzsébet, Salamon Ágnes, Párducz Mihály, Szabó János Győző, Fodor László, Ács Csilla és Ringer Árpád régészek kerültek kapcsolatba Pap Lászlóval, munkájukkal ők járultak hozzá a falu különleges őstörténeti-, történelmi múltjának a megismeréséhez. így lett ismertté a szarmata és a szkíta temetkezés, a Takarékszövetkezetnél és a Fogászati rendelőnél az embermaradványok, az aradi utcai kemence, a Kiskastélynál a régi cinterem temetkezései és számtalan egyéb lelet, leginkább cseréptöredék, a belterületen összesen 62 lelőhely, melyek mind információt adtak a múltunkhoz. 95 év szép kor, és Ő is készült a továbblépésre: egy hónappal a halála előtt mondta, hogy jó lenne már csendben elaludni, és nem felébredni. Tudtuk mi is, hogy eljön ez a pillanat, de ennek ellenére hiányzik. Hiányoznak a tartalmas beszélgetések, az új eredmények iránti állandó érdeklődése, a régi tapasztalatok, történetek, események, leletek átbeszélése, és a három generációt átívelő bölcsessége, melyet az utolsó pillanatokig meg tudott őrizni. Reméljük, hogy jó helyre ment, és ha eljön az ideje, akkor találkozni fogunk a túlvilági lelőhelyeken is! Addig is örök barátsággal a szívünkbe zárva emlékezünk. Szilvásvárad, 2015 április 1. 7
