Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)
Patay Pál: Régészkedtem Heves megyében is
a terepet, szekérszámra hordatta ki onnan a „szemetet”, vagyis a terepmunkák során napfényre került leleteket. Még 1966 tavaszán történt, hogy Soproni Sándor azzal keresett meg, hogy a Nemzeti Múzeum leltárkönyvébe 237/1875 szám alatt három bélyeges római tégla lett beleltározva, amelyek lelőhelyét megadó bejegyzés elgondolkodtató: „Hatvan vidékén a Zagyva közelében Puszta Gombos szomszédságában elterülő szőlők alján”. (Sajnos a téglák ma már nincsenek meg.) Soproni szerint nem csak az bír különös jelentőséggel, hogy a téglák a barba- rikumból származnak, hanem az is figyelemre érdemes, hogy Gombospuszta pontosan a felső Csörsz árka két ismert szakasza, a vérségi és a káli közötti vonalban fekszik. Hátha van köze ennek a leletnek a mi Csörsz-árkunkhoz? Utána kellene járni, hátha meg lehetne találni a téglák lelőhelyét. Egy szép tavaszi napon útnak is indultunk. Magam ismertem a vidéket, a katonai szolgálatom idején, 1936 őszén vagy két héten át ezen a vidéken gyakorlatoztunk. De hát 1875 óta igen megváltozhatott a környék; ki tudja, hol voltak akkor szőlők? Szerencsére a Nemzeti Múzeum birtokában lévő térképek között rátaláltunk a III. katonai felmérésnek egy olyan lapjára, amelyet nem sokkal 1875 után adtak ki. Ezzel a kezünkben szálltunk az autóba. Persze szőlőt sehol sem találtunk. De mind azt a helyet, ahol Gombos mellett a térkép szőlőt jelzett a Zagyva völgyére lejtő dombok alján, bejártuk. De eredmény nélkül. Vagy másfél kilométerre is elkalandoztunk Gombostól északra, de mindössze csak néhány Árpád-kori cserép volt az, ami a szemünk elé került. Felhagytunk a kereséssel, beültünk a kocsiba és megindultunk vissza, Hatvan felé. A hatvani Strázsahegy alatt, a műút mellett egy házsor húzódik. Soproni meg akart állni és az ott lakóktól érdeklődni, hátha ők tudnak valamit. Én nem láttam ennek az értelmét, hiszen ez már nem Gombos, ez már maga Hatvan. O azonban nem tágított. Az első ház kapujában történetesen egy idősebb ember állt. Soproni kérdésére az öreg egyből rámutatott a közte és Gombos között lévő szántóra, amelyben akkor vetés volt. A háború előtt mi béreltük ezt a földet - mondta - ott, ahol azt a kis kiemelkedést látja, az eke mindég köveket vetett fel. Siettünk oda. Soproni hirtelen lehajolt; egy feliratos római téglatöredéket vett fel a vetésből. Megvolt a téglák lelőhelye! A nyáron és a következő évben Soproni fel is tárt egy kőfallal körülvett kisebb burgust. A burgustól nem is száz méterre egy laktanya kerítése húzódott. (Gombospusztából laktanya lett.) Soproni, mielőtt megkezdte az ásatást, jelentkezett a laktanya parancsnokánál, Nagy Bonaventura őrnagy elvtársnál, hogy tisztázza, nem folytat ásatást kémtevékenységet álcázva. (Abban az időben a legbékességesebb dolgokat is gyakran ellenséges ténykedésnek vélték.) Másnap az őrnagy is megtekintette az ásatást. 145
