Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)

Patay Pál: Régészkedtem Heves megyében is

Patay Pál RÉGÉSZKEDTEM HEVES MEGYÉBEN IS Mint régész, sokfelé megfordultam az országban. Hevesben is. Még egyetemista voltam, amikor először jártam itt ilyen célból. Ez 1937-ben lehetett. Magam a disz- szertációmat készítettem, és ezért rendszeresen bejártam a Nemzeti Múzeum Ré­gészeti Osztályára. Gyakran megfordultak az Osztályon régészet iránt érdeklődő, lelkesedő nem szakemberek, akik vagy valós leletekről adtak hírt, vagy csak általuk vélt és valósnak tartott régészeti jelenségekről számoltak be (ilyenek voltak például az Attila sírját kutatók). Többször bejárt egy lelkes, régészet iránt érdeklődő személy (a nevét réges- régen elfelejtettem), aki arról akarta meggyőzni Tompa Ferencet, a múzeum ősko­ros régészét, hogy a Mátrában, a Galyatetőn megalitikus emlékek léteznek. Elég­gé különleges volt a hír, mivel az akkori ismeretek szerint dolmenek, menhirek a Kárpát-medencében nem találhatók. (Azóta sem ismerünk ilyeneket.) O azonban erősködött, hogy emberek által rendezett kőtömbök sorai vannak ott. Minden áron azon volt, hogy szakember tekintse meg ezeket. Oly meggyőzően adta elő a maga véleményét, hogy a végén Gallus Sándor, aki ugyancsak őskoros volt a Régészeti Osztályon, hajlott a szavára. (Tompa Ferenc az erőteljesebb testalkatából kifolyó­lag eleve nem óhajtott hegyi túrára vállalkozni.) Kételkedett ugyan, de azért kí­váncsi volt, mert ha mégis igaz, úgy az szenzáció lenne a szakmában. Az én olda­lamat is fúrta kíváncsiság, és rávettem Gallust, hogy ránduljunk ki a Gályára. A Galyatető akkor még fátlan, üres terület volt. A szállodát és a hozzá vezető utat csak néhány évvel később építették ki. Budapestről a Kékestetőre menő autó­busszal indultunk útnak. Mátraházánál szálltunk le róla; onnan turistajelzéssel el­látott gyalogút vezetett a Gályára. Vagy kétórás sétával értünk oda. Találtunk ugyan a fűvel borított tetőn kisebb-nagyobb kőtömböket, de azok bizony nem alkottak emberek által összeállított sorokat. Kisebb pihenő után fordultunk is vissza. Elma­radt a szenzáció! Magam meg tartoztam az ördögnek egy hegyi túrával. (Világéle­temben utáltam hegyet mászni!) A balassagyarmati Palóc Múzeum régésze voltam 1953-ban. Egy napon az ak­kori főhatóságunktól, a Minisztériumtól - a nevét nem tudom; az állandóan változott, Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2016. 139

Next

/
Oldalképek
Tartalom