Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)

Patay Pál: Régészkedtem Heves megyében is

aszerint, hogy ki volt a miniszter - azt az utasítást kaptam, szálljak ki a Heves me­gyei Tarnabodra. Egy odavalósi régészhallgató egyetemista, Kalicz Nándor (ma Európa-szerte ismert régész veterán) jelentette, hogy egy szántón a traktor ekéje cserepeket vetett fel. Egerben nincs régész; tekintsem meg a lelőhelyet, és ha szük­séges, végezzek leletmentést. Kalicz is el fog kísérni. A szántásban javarézkori (bodrogkeresztúri kultúra) cserepeket találtunk. Vé­geztünk is egy egynapos próbaásatást. Fel is tártunk egy hulladékgödröt; tehát a le­lőhelyen egykor egy telep állt, de más telepjelenségre, házak nyomára nem talál­tunk. Idővel Kalicz be is számolt az ásatásról.1 Ez volt az első eset, hogy javarézko­ri telep nyoma került napfényre. Azonban ekkor szembesültem a Csörsz-árokkal is. Tarnabodra autóbusz csak naponta egyszer, mégpedig este közlekedett, így Kál-Kápolna vasútállomásról gyalog indultunk útnak. Kalicz, ismerve a szülőföldjét, a legrövidebb gyalogösvé­nyen vezetett a kb. 7 km-re fekvő Bodra. A Tama rétjét átszelve egy töltést láttam magunk előtt, amely keresztezte az utunkat. Tudtam, hogy ott vasút nincs, meg­kérdeztem Nándort, mi az? — A Csörsz-árka! - mondta a világ legtermészetesebb hangján, mintha minden­kinek tudni kellene, mi a Csörsz-árka. Emlékeztem arra, hogy valamelyik elemi iskolai olvasókönyvemben volt egy elbeszélés, egy monda, mely szerint réges-régen a Tiszántúlon uralkodó Csörsz ki­rály csak akkor nyerhette el a Dunántúlon lakó menyasszonyát, ha hajón szállítja ha­za. Kihajtotta tehát a népét és ásatni kezdett egy csatornát a Tisza és a Duna között. Csörsz azonban meghalt, a nép szétszéledt, a csatorna pedig befejezetlen maradt. Arra is emlékeztem, hogy a jó öreg Gvadányi szerint Zajtai uram, a peleskei nótárius lovon ment fel Pestre, Poroszlónál átkelve a Tiszán, éjjel a sötétben nem vette észre az árkot, és lovastól belefordult abba. Keresztezve a sáncot - mert egy árok és annak déli oldalán a belőle kitermelt földből emelt töltés alkotja a Csörsz-árkát -, döbbenten láttam, hogy a valóságban egy egykori hatalmas emberi alkotásról van szó, amelynek az eredete ismeretlen, év­századok homályába vész. Felismertem, hogy ennek a kutatása a régészet feladatát képezi, amely azonban ezt indokolatlanul elhanyagolta. Szorgalmazni is kezdtem a szakkörökben ennek a megindítását; a 23. órában vagyunk e téren, mert a nagy­üzemű mezőgazdaság következtében a sánc előbb-utóbb el fog pusztulni, ott is, ahol most még jól felismerhető. Erről azonban alább. Az egri Lyceumba gyakran juttattak az idők folyamán különböző helyeken nap­fényre került leleteket, régiségeket. Létre is jött ott egy régiséggyűjtemény, anélkül azonban, hogy az a második világháborúig mint céltudatos tudományos intézmény, 1 KALICZ Nándor 1996. 3-19. 140

Next

/
Oldalképek
Tartalom