Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)
Bereczki Ibolya: Játékgyűjtemény a Néprajzi Látványtárban - A Skanzen Hetedhét Játék Éve
padokat, asztalkákat helyeztünk el benne, és az ide betérő látogatók megpihenve nemcsak Mátyás király meséit nézhették a kivetítőn, de a gyerekek boltost is játszhattak. A Játékudvartól a„Játékraktár”-ig Úgy gondoltuk, hogy ennek a nagyon gazdag, színes és változatos programnak a részeként csinálunk 2008-ban egy Játékraktárat is. Ehhez adott volt maga a tematikus év, mint keret, adottak voltak a saját gyűjteményeink, amelyekben a korábbi évtizedekben a markánsan építészeti múzeumként magát meghatározó Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai inkább véletlenszerűen kerültek kapcsolatba játék tárgyakkal. Magában a tárgy gyűjteményünkben sem képeztek jelentős részt ezek a vonatkozások, annak ellenére hogy, jó néhány kiállításunkban az enteriőr részeként megjelentek, például a Felső-Tiszavidék Uszkai portáján vagy a Kisalföld tájegység Bogyoszlói házában. Erről összefoglaló kép figyelhető meg a tíz esztendővel ezelőtt megjelent Játékvilág Magyarországon című CD-n.4 A Szabadtéri Néprajzi Múzeumra hatványozottan igaz, hogy nem a fő profilja a játék gyűjtése a szabadtéri múzeumoknak, de miután életmódot mutatunk be, a játék a mindennapi falusi életvilág markáns része, ezáltal a gyűjtés rá is kiterjed. Ezen a téren hozott számunkra áttörést a Gyermekvilág Magyarország című kiállításunk. 2002-2004-ben négy helyszínen mintegy 100 000 látogatót vonzott, ebből körülbelül 40 000-en látták nálunk a Sonkádi csűrben a tárlatot. Akkoriban számos, nagy képzőművészeti kiállítás, „giga tárlat” vonzott több százezer látogatót, ehhez képest a mi témánk, sokkal-sokkal szerényebb költségvetésből létrehozva volt igazán népszerű. Olyan múzeumpedagógiai programmal párosítottuk a kiállítást, amely lehetővé tette, hogy ne csak egy vitrinbe bezárt tárgyi anyaggal találkozzanak a vendégeink, hanem maguk is sok mindent kipróbálhassanak. Ha valaki eljön hozzánk egy hétvégén, elsétál a Felső-Tiszavidék tájegységbe, betér az Uszkai portán a Játékudvarra, akkor láthatja, mi mindent hozott nekünk az a kiállítás, hiszen a hozzá kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozás nemcsak túlélte azt, hanem állandó programmá is vált, nem véletlenül. A Játékudvaron az a korosztály is bevonódik a játékba, aki egyébként passzív szokott lenni. Amikor a középkorú, ötvenes édesapák a kamaszkorú lányukat tanítják gólyalábazni és karikázni, akkor azt mondhatjuk, igen, érdemes ezeket az egyszerű játékokat visszahozni. A korosztályoktól függetlenül megélhető élmény töretlen népszerűségét, sőt bővülését az is mutatja, hogy a Játékudvar azóta évente kitelepül az óbudai Hajógyári szigetre a Skanzen programjaként a Sziget 4 CSÁNYI János é.n. 123
