Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)
Bereczki Ibolya: Játékgyűjtemény a Néprajzi Látványtárban - A Skanzen Hetedhét Játék Éve
Fesztiválra. Itt egy olyan helyszínre és egy olyan korosztályhoz juttatva el a népi játékok ismeretét és örömét, amely korábban szinte elképzelhetetlen volt a múzeumi szakemberek számára. A Játékraktár színtere, a Skanzenben 2003 óta látogatható Néprajzi Látványtár speciális hely.Tanulmányi gyűjtemény, puritán berendezéssel, a műtárgyak tartós elhelyezésére gondosan kialakított helyszín. Nem az a hely, ahová poszta- menseket, paravánokat nagy számban elhelyezhetünk. Adott a beépített vitrinsor, egy több mint 2000 négyzetméteres alapterületen, egy adott térben, változatos néprajzi tárgyakkal - számuk közel 3 000 db -, amelyek tematikus elrendezésben tanulmányozhatók.5 A téma ilyetén megtalálásában az a tény is közrejátszott, hogy túl közelinek éreztük még a 2003-as - hasonló tárgyú - kiállítást ahhoz, hogy legyen elegendő új mondanivalónk a látogatóink számára. A Látványtár addigi látogatói sikere viszont megerősített bennünket abban, hogy egy speciális térben a játékgyűjteményünk darabjait bemutatva elmélyülésre, a szabadtéri részben megtapasztalt élmények után egy más típusú tapasztalatszerzésre inspirálhatjuk közönségünket. Az oszlopsorok között öt vitrinsort választottunk ki a Játékraktár, a „kiállítás a kiállításban” programelem megvalósítására. Ezen túl a vitrinek mellett a nagyobb méretű tárgyainkat szabadon, körbej árhatóan helyeztük el. Nagyon izgalmas feladattá vált, hogy ebben a térben miként lehet bemutatni a gyűjtemény tárgyait. A gyűjteménygyarapítás eszköze és lehetősége is volt számunkra a Játékév. Mit akartunk a Játékraktár kiállításával elérni? Az volt a célunk, hogy kimozdítsuk a helyükről a ládába csomagolt, vagy fiókok mélyére száműzött játéktárgyakat, ráirányítsuk a figyelmet, élményt nyújtsunk általuk, és emlékezésre ösztönözzük az idősebb korosztályt, de az is célunk volt, hogy a félmúlt, vagy a közelmúlt játékvilágát is felidézzük. Hiszen a szekrények aljából, polcok mélyéből pincébe vagy éppen padlásra került gyermekkori játékaink a legritkábban jutnak múzeumi gyűjteményekbe. A felnőttek bútorai között olykor pusztán egy-egy mívesen faragott bölcső őrzi a gyermekvilág emlékét évtizedeken keresztül, mielőtt az ócskáshoz vagy tűzre kerülne. A rövid ideig használt kisszék, járóka, babaágy, a házilag fabrikált faautó vagy éppen a gyékénybaba olyan, mint a mese: egyszer volt, hol nem volt, s már el is tűnik életünkből. A Skanzen Néprajzi Látványtárában a Hetedhét Játékév apropóján egy helyre gyűjtöttük a múzeumba az elmúlt évtizedekben bekerült legszebb darabokat, azokat, amelyek eddig a raktárak mélyén vártak újjászületésükre. 5 A Néprajzi Látványtárról lásd: BERECZKI Ibolya 2005. 124
