Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)

H. Szilasi Ágota: „Mese-mese, mesd el...” Lesznai Anna képmeséi a hatvani Hatvány Lajos Múzeumban

1. kép. Meseillusztráció a Mese a kisfiúról és a bútorokról, című meséhez.

Ltsz.: 83.1.2019.

2. kép. Meseillusztráció a Mese a kisfiúról és a bútorokról című meséhez Ltsz.: 83.1.2019.

Az omamens absztrakció útján jön létre, miközben az empirikus világ elemeit saját öntörvényű világába emeli. E formaképzés fontosságát jelzi, hogy elméleti síkon több kutató is foglalkozott a témával. Az építészeti és a tárgyi díszítőelemek funkcióját és kialakulását vizsgálva Gottfried Semper (1803-1879) építész fogalmazta meg azt az elvet, amely a 19. század végéig befolyásolta a művészettel kapcsolatos gondolkodást az ornamentikával kapcsolatban. Őt követte Alois Riegl, bécsi művészettörténész (1858-1905) elmélete, aki egységben szemlélve a technikai, formai, de pszichológiai-művészi összefüggéseket is, az omamenst az ember immanens művészi teremtőhajlamának megnyilvánulásaként értékelte.43 1897-98-ban A képzőművészetek történeti grammatikája címmel tartott előadásában pedig a természet és a művészet törvényeit állította párhuzamba, miszerint az ember a halott anyagból kiinduló minden művészetteremtő gesztusa végső soron nem más, mint a természettel analóg alkotás. Vele szinte egy időben a jénai természettudós, Ernst Haeckel, A természet művészeti formái

43 RIEGL, Alois: Az ornamentika története. In: Művészettörténeti tanulmányok. Balassi Kiadó, Budapest, 1998. 126.

205