Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)

H. Szilasi Ágota: „Mese-mese, mesd el...” Lesznai Anna képmeséi a hatvani Hatvány Lajos Múzeumban

meséjét.35 A szerzőt hírből sem ismertem akkor, de az az érzés fogott el, hogy megszeretném neki köszönni örömömet. Szabad és lehet tehát ma is mesehittel mondott valódi mesét írni, mely megállhat Hamupipőke, a Zöld Disznó és más örök ifjúságit gyönyörűségek társaságában. (...) A mese ma sem kopott ruha mondanivalónk testén, nem szószaporító allegória, van ma is olyan lelki tartalom, amit mese alakba - nem másba - kell kerekíteni. Azóta várom szeretettel Balázs Béla mesekötetét. Most hogy kezembe jutott a megjelent könyv, örvendek, hogy külső alakja, a jó, magukat szemünkbe mesélő betűk, a Kozma36 szép iniciáléi és díszei, a meglepően tökéletes kiadás, csak fokozhatják az olvasó gyönyörűségét. ”37

Balázzsal egy mesevilágban élve, azonos mesekincsből táplálkozva, Lukács György erőteljesen lélekközpontú, miszticizmusba hajló, pesszimista érvelése kapcsán olykor apró vitákba bonyolódva, de ugyanúgy vélekedtek a kor hangulatához nagyon is illő műfajról. Arról a műfajról, mely a valóság megingásának, a társadalmi kohéziók fellazulásának korszakaiban - s ilyen volt a századelő Magyarországa - egyre nagyobb figyelmet kapott. A „mesemegtalálások” lehetősége megszaporodott. A mese teremtette létezésben, ahol a dolgok hasonlóak a valósághoz, de még nem kuszálódtak össze a félelmetes külvilág erői által, Lesznai számára összefüggő világ született. Bőségesen megtárgyalhatták a témát a Vasárnapi Kör - a magyar századelő megújuló szellemi életének európai rangú közösségének - összejövetelein Balázs Béla Naphegy utcai budai bérleményében, az 1915-től Lukács György tematizálásában rendszeresen összegyűlő baráti társaság körében. A leköszönő materializmussal szemben a transzcendencia, a naturalista gondolkodással szemben a spirituális-metafizikai világkép felé nyitó korban, a relativista-érzékszervi impresszionizmust elvetve az átélt expresszivitás és lélekábrázolás felé törekedve, az etikai „pátoszt” hirdetve e közösségben gyakran beszélgettek az „ősazonosság”, a „lélekvalóság”, a szellemi megváltás kérdéséről, de a meséről és az omamensről is. Lesznai, aki e mitologikus meditá- lás közepette, a természettel szinte azonosulva úgy gondolta, hogy az ősazonosságot - mely az emberi kultúra legharmonikusabb állapota - csak egy olyan feszültségmentes műformával lehet felidézni, mint amilyen a „lélekvalóságot” tükröző tiszta mese, valamint az ezzel törvényszerűségeiben analóg, formába kerekedett, de síkban tartott, tudatosan stilizált, „az ábrázolástól eltekintő, ritmus és egyensúly által ható, tehát nem díszítménnyé”38 lefokozott ornamens. Az organikus szerveződésre képes omamenssel, mely a formába váltott végtelen

35 Nyugat 1908. I. 748-765.

36 Ez a könyv Lesznai Mese a kisfiúról és a bútorokról című könyvével majdnem egyszerre (1918) jelent meg szintén Kner Izidor Könyvnyomdász kiadásában (Gyoma). A színes rajzos illusztrációkat Kozma Lajos készítette. Formájuk hasonlósága sorozatra utal.

37 LESZNAI Anna Nyugat XI. 1918. 13.

38 Sorsával tetováltan önmaga. 2010. 89.

203