Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)
Györgyi Erzsébet: A nemzetközi gyermekévtől a hazai játékmúzeumokig
Néprajzi Múzeum korai gyűjtései között is fellelhető egy-egy játékszer4 és a 20. század közepére már több hazai múzeum rendelkezett többé-kevésbé jelentős játékgyűjteménnyel. Mindez azonban nem mérhető össze a Nyugat-Európában kibontakozott, a játékipart kísérőén létrejött magán és múzeumi játékgyűjtemények sokaságával és gazdagságával. A gyermekek kultúrája terén a század első éveinek jelentős, szellemi, művészi erők által életre hívott törekvéseit - amelyek értékes kutatási és kiállítási eredményeivel e konferencia keretében önálló előadás, illetve jelen kötetben tanulmány foglalkozik - az első világháború visszavetette, és a század közepére messze jutottunk attól a sokoldalú érdeklődéstől, amely a 20. század első éveit jellemezte. Az 1950-es években a játékgyűjtemények múzeumaink mellékes, kevésbé fontosnak tartott gyűjteményei voltak, amelyek még a kultúra egészét bemutató, monografikus kiállításokon sem igen kaptak helyet, önálló kiállításon megjelenésükre csekély volt az esély. A polgári játékok értékeinek felmutatása abban az időben politikai szempontból kevésbé volt kívánatos.5 A népi játékszerek nagyobb figyelmet kaphattak: erre mutat az a tény, hogy a Néprajzi Múzeum - a 30-as, 40-es években Palotai Gertrúd, Kresz Mária és mások által apránként gyarapítón - játékgyűjteménye 1956-ban a Magyar a Vöröskereszt által szervezett pályázat keretében összegyűjtött6, közel ezer darabból álló, a játékszerek különböző típusait reprezentáló kollekcióval gazdagodott, amely e nagy tömegével sem érte el azt, hogy egy szűk körű, installációk nélküli házi kiállításnál nagyobb publicitást kapjon az 1960-as évek elején. El kell ismernünk, hogy civil erők hatottak arra, hogy a múzeumok közepesen - és csak raktárban - gyarapodó játékgyűjteményei előbb-utóbb kiállításokon megjelenjenek. Moskovszky Éva a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárosa és Karlócai Marianne7, magánóvodáját vezető óvónő, mindketten kiváló játékgyüjtők és szakírók, a 60-as években — mint a játék magán misszionáriusai - keresték a kapcsolatot a múzeumi játékgyűjteményekkel és az azokkal foglalkozó munkatársakkal. E sorok írója is úgy ismerkedett meg velük kezdő muzeológusként, hogy felkeresték a Néprajzi Múzeumban, érdeklődtek a játékgyüjtemény iránt - amit a szaktudomány egyetlen hivatott képviselője sem tett meg rajtuk kívül. 1969-ben dr. Moskovszky Éva, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárosa és a legjelentősebb magyar játék magángyűjtemény tulajdonosa volt a vezéregyéni4 Főleg Gönczi Ferenc, Hathalmi Gabnai Ferenc gyűjtéséből. 5 „Tíz évvel ezelőtt rendezett utoljára a Nemzeti Múzeum játékkiállitást a Petőfi Irodalmi Múzeum termeiben.” Ezzel a mondattal kezdődik az Előszó a „Gyermeki játékok” - a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása 1969. c. kiadványban. 6 60.35.1-825 leltári számon. 7 Jelen konferencia résztvevőjeként, a kiadvány szerzőjeként bemutatja gyűjteményét. 18
