Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)

Karlócai Mariann: Hogy jön létre egy játékgyűjtemény a 20. század második felében?

volna megszerezni ezeket, de nem találtam a címet, ahová felírtam a tulajdonos nevét. Pár év után került elő a cédula. Szívdobogva mentem el az illetőhöz, és nagy örömömre megvoltak a játékok. Üzletet kötöttünk, így kerültek hozzám ezek a kedves és tanulságos kártyák.

3. kép. Fogadószoba zongorával 1880 körül.

Amikor tehettem, újsághirdetésben kerestem háború előtti játékokat. Ilyen hirdetés után megjelent nálam egy hölgy, aki egy pár elektromos kísérleti eszközt átadva csak annyit mondott, hogy aki ezekkel játszott, abból egyetemi tanár lett. Ezt fiaim figyelmébe ajánlottam.

Nagy becsben tartom a házilag készített játékokat. 1969-ben a „Kék túra” útvonalát végigjárva Zemplén megyében Méra nevű falu szélén a lányok ugróiskolát játszottak. A felrajzolt alapforma más volt, mint amit én ismertem. Ettől kezdve az ország különböző vidékein és külföldön is tudatosan jegyeztem fel a játék változatait. Ugyanitt a fiúk egy két végén kihegyezett fadarabbal és ütővel bigét játszottak. Ezt addig csak hírből ismertem. Nem értettem a pontos szabályokat, ezért megkerestük a tanítót. Azt mondta a gyerekeknek, hogy hozzatok bigét. Erre mindenki hazafutott, és hozta a sajátját - ekkor még élő játék volt

179