Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)

Karlócai Mariann: Hogy jön létre egy játékgyűjtemény a 20. század második felében?

Zemplénben ez a sokoldalú remek játék. Az egyik darabért csokoládét adtam a tulajdonosának, és ez lett gyűjteményem első darabja.

Ugyanebben az évben féijemmel és a gyerekekkel leeveztünk Mohácsig. Faddon egyik hajnalban a sátrunkba „bekopogott” egy igazi, nagybajszú pásztor bácsi. Negyvenöt birkája, görbe botja és pulikutyája volt. Kérdezte, hogy volna-e olvasnivalónk számára? Amit találtunk - napi újság, Nők Lapja és a többi - odaadtuk neki. Gyerekkori játékai után érdeklődve kérdeztem, hogy tudna-e ma is ilyeneket készíteni, amiket annak idején a szülők maguk faragtak gyermekeiknek. Örömmel vállalkozott erre, cserébe pedig Szent István Társulati történelmi témájú könyveket kért.

4. kép. Parasztszekér és borona 1968-ból.

Szép gyűjteményem van a konstrukciós játékokból; építőkockák, építőjátékok, régi összerakok (puzzle), Anker (horgony) kőépítők tartoznak ebbe a csoportba.

Az ügyességi játékokat is szeretem, mert ezeket ismételten lehet használni. Ilyenek a fából készült Marokkó, Matador, fémből alakított Märklin, színes üvegből létrehozott mozaikkirakó.

Tivoli golyókilövőt saját családomtól kaptam. Baján egy rokoni padlásról hoztam le a fából készült, pirosra festett hajóhintát. Olaszországban, mikor jegyet váltottunk, hogy a hegyekbe menjünk, a pénztárosnő mellett egy pici libikóka

180