B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Varga Zoltán: A Kárpát-medence filogeográfiája - rövid összegzés

Kárpát-medencei lepkék, mint fílogeográfíai vizsgálatok célszervezetei Szépen illeszkednek az előző képbe azok a nemrég elkezdődött vizsgálatok is, amelyek megmutatták, hogy az egyenesszárnyúak és lepkék kárpát-medencei populációiban is hasonló filogeográfiai „erővonalak" rajzolódnak ki. Az északmediterrán elterjedésű Polyommatus coridon (Poda, 1761) két fő populációcsoportra tagolódik (Schmitt & Seitz 2001a, 2002a). Az adriatomediterrán gócú P. coridon appeninus (Zeller, 1847) az Appenin-félszigeten, az Ibériai-félsziget északi részén, továbbá Nyugat-Európában és Európa nyugati részén fordul elő, míg a pontomediterrán nevezéktani törzsalak P. coridon coridon a Balkánon, a Kárpát-medencében és Közép-Európa keleti részén fordul elő. A észak felé terjedés során a polimorfizmus mértéke jelentősen csökkent: a Dunántúli-Középhegységtől az Aggteleki-karsztig az enzimlokuszonkénti átlagos allélszám 3.4 ± 1.8 (19 lokusz alapján), viszont ez az érték az área peremén élő észak-németországi, lengyelországi populációkban 1.9-re csökken. Nem mutatott szignifikáns genetikai 3. ábra. A kerekfoltú szerecsenlepke (Erebia medusa) Würm-glaciális menedékterületei (R) és posztglaciális terjedési irányai (nyilak). Schmitt & Seitz 2001, Schmitt et al. 2007 és Schmitt & Varga 2007 után, módosítva. 80