B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Varga Zoltán: A Kárpát-medence filogeográfiája - rövid összegzés

1. ábra. Európai rovarfajok Würm-jégkori fennmaradási gócterületei a mediterrán térségben (fekete körök, Reinig, 1950 után, átrajzolva) és a Kárpát-medence peremterületeinek extra-mediterrán menedékterületei (számozva. 1 - Dél-Csehország (Morva Karszt), 2 - Bécsi-medence déli peremterületei „Thermenlinie"), 3 - Dunántúli-középhegység dolomitterületei, 4 - DNY-Szlovákia, 5 - Bátorliget környéke, 6 - Erdélyi-szigethegység, 7 - Vaskapu környéke; eredeti). az eremiális és az oreális elemek (vö. Lemmus és Dicrostonyx spp., ill. Citellus, Allactaga, Sicista, Lagurus, Marmota és Ochotona), valamint a hidegtűrő nemorális fajok (pl. Clethrionomys glareolus és Apodemus sylvaticus). A nyílt arktikus és kontinentális biómokat nem választotta el erdőzóna: ez volt a glaciális zonalitás lényege, szemben a mai helyzettel, melyben a boreális és nemorális erdőzónák választják el egymástól a nagy nyílt biómokat. Ez a mamut-sztyep, mint ökológiai rendszer mára Európából eltűnt, legfeljebb egyes komponensei, főleg korlátozott térigényű növényfajok és talaj- vagy gyepszintlakó csigák és ízeltlábúak maradhattak fenn extrém élőhelyeken. 76