B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Matskási István: Interaktivitás: divat, mítosz vagy valóság?

Amint már a bevezetőben is említettük, az interaktivitás a múzeum közművelődési munkájában viszonylag fiatal fejlemény. Érdemes egy kis történelmi áttekintéssel nyomon követni azt a folyamatot, hogy hogyan jutottunk el az interaktív tárgyaktól az interaktív kiállításig. 80-as évek: - a tárgyak csak pedagógiai használatra, kézbe lehet venni őket, (nem sokban különböztek az iskolai szertárak jól ismert szemléltető tárgyaitól), - a tartalom a látogatókra szabottan jelent meg, csak annyi, amennyi a látogatót - feltételezetten - érdekli, - a megjelenítésre bízta a látogató érdeklődésének felkeltését, - nem szakadt el a hagyományos múzeumi bemutatástól (pl.: installációtól) 90-es évek eleje: - a multimédia megjelenése - bonyolultabb technikák, - törekvés a tartalom látványos bemutatására, - törekvés az empatikus megjelenítésre a didaktikus helyett. 90-es évek második fele: - megjelenik a hálózat, - a látogató aktivitása nagyobb távolságokra kiterjed, - új kommunikációs formák a látogató és az intézmény között, - linkek felhasználása. 2000: - erőteljes látványelemek (show) az aktivitásban, - az interaktivitás a szcenográfia szerves része, - a látogató játszik a tárggyal és vice versa, - háttérbe szorul a tér-idő kötődés, - perszonalizáció azaz, testre szabott bemutatás (kor, végzettség, nyelv stb. szerint), - a látogatás után is megmaradó személyes webkapcsolat, amely biztosítja a látogatónak a további hozzáférést is a múzeum látogatás során felhasznált anyagokhoz és adatokhoz. Interaktív tárgyak, tárgy együttesek fejlesztése Mi kell egy jó interaktív tárgyhoz, milyen kritériumok, követelmények alapján kell megtervezni és kivitelezni? A kérdés megválaszolásához nagyon széles körűen kell átgondolni a fejlesztőnek az elérendő célt, a célcsoportot, a tárgy/egység formájának megtervezését (dizájn). 426