B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)
Bihari-Horváth László: Szarvaskő „etnomalakológiája” - Az éti csiga gyűjtögetése és fogyasztása egy Heves megyei lokális közösségben
Magyarország uniós csatlakozása az exportkereskedelmet ugyan megkönnyítette, de az ágazat gyors fellendülése mégis elmaradt, mivel a kivitel (végső) célterületén, Franciaországban éppen ekkor lendült fel az árucsiga-tenyésztés. 3 4 Továbbá a delikáteszdivat változásával valamelyest csökkent a francia csigafogyasztás is. A magyar állam pedig ugyancsak ekkor vezetett be egy új, a felvásárló cégeket sújtó illetékfajtát. Ezt a felvásárlók - a felvásárlási ár csökkentésével - a gyűjtögetők re hárították át, ami erősen visszavetette a gyűjtögetési kedvet. 35 Mindennek következményeképp a 2000-es évek közepére az ágazat termelékenysége erősen visszaesett. Több kisebb felvásárló cég, és csigafeldolgozó üzem csődbe is ment. 3 6 Jellemzően a nagyobb cégek tudtak megmaradni a piacon, köztük több olyan, amely a rendszerváltás óta részben, vagy egészben külföldi (francia) tulajdonban van, ami nagyban megkönnyíti az exporttevékenységet. Ezek a nagyobb cégek, hozzájutva a tönkrement versenytársak erőforrásaihoz, tovább növelhették piaci részesedésüket (mennyiségi kvótájukat). Növekvő bevételüket többen feldolgozó tevékenységük fejlesztésére fordították, melyhez az Európai Unió is hozzájárult. 3 7 2010-ben a csigaexportnak már csak a fele volt élőállat, a másik felét feldolgozott csigahús képezte. 3 8 3 4 Franciaország és Olaszország természetes éti csigapopulációja a közelmúltban csaknem egészében a csigafogyasztás áldozatává vált. A francia és olasz csigahús-fogyasztók szükségletét így évtizedeken keresztül kizárólag a csigaimport elégítette ki. Ezt felváltandó, az olaszok az 1970-es években kifejlesztették a nagyüzemi csigatenyésztés rendszerét, a csigák (konkrétan a pettyes éti csiga - Helix aspersa) szaporítási és takarmányozási módszereit. Ezek olyannyira beváltak, hogy jelenleg az olasz fogyasztás 95%-át helyi csigafarmok biztosítják. E termelési rendszer meghonosítására az 1980-90-es évek folyamán Magyarországon is történtek kísérletek, ám a fajta- és éghajlatkülönbségekból adódó sikertelenség több kistenyésztő, és ezzel a honosítási program bukását okozta. 3 5 HOLDAS Sándor 2006. vö. MÁRK Edina 2006. 3 6 Amíg 2004-ben még négy, a recski, a vecsési, a zalaszentgróti és a vajai, addig 2010-ben már csak két csigafeldolgozó üzem (a két utóbbi) működött az országban (vö. MTI 2003., 2010.). 3 7 Például a zalaszent gróti IMOFl Kft., amely 1992-ben a francia Croque Bourgogne Sarl. hazai leánycégeként jött létre, és máig francia-magyar vegyesvállalatként működik (ugyancsak a francia cég leányvállalata a kemene s szentmárt oni Zöld Csiga Kft.). A 2000-es években már 7-800 tonnát (az országosan begyűjthető élőcsiga-mennyiség 40%-át) dolgozott fel évente, és átlagosan 180-200 munkást foglalkoztatott. 2011-től egy 40 millió forintos uniós pályázattal további 100 fő foglalkoztatását tervezi biztosítani (vö. ZOLTÁN 2002.). 3 8 Vö. MTI 2010. - Az élő csiga akkor válik exportminőségűvé, ha testéből kiürül az aktivitásához szükséges víz és a béltartalom. Ennek időtartama 4-7 nap, ezalatt elveszíti testsúlyának 15-35%-át, és vegetatív állapotba kerül. A csigahús vagy nyersen (megtisztítva, tömbbe fagyasztva és vákumfóliázva), vagy abszolút konyhakészen, burgundi módon elkészítve, töltött csigaként kerül exportra. Egy kiló ehető hús 4,0-4,5 kiló élőállatból nyerhető, a ház és a belek eltávolítása után. A csigahústermékeket nyár elejétől ősz végéig állítják elő a feldolgozó üzemek, értékesítésük pedig karácsony (kisebb részt húsvét) előtt lendül fel, mivel a francia csigafogyasztás hagyományosan az ünnepi étkezésekhez kötődik. 316
