B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)
Bihari-Horváth László: Szarvaskő „etnomalakológiája” - Az éti csiga gyűjtögetése és fogyasztása egy Heves megyei lokális közösségben
A rendszerváltás után a privatizált-átszervezett üzemek sorra leépültek, mert a nyugat-európai (elsősorban a francia) exportkereslet számára előnyösebb vámfizetési feltételeket kínáltak a nemzetközi piac görög szereplői, akik uniós tagok lévén sokkal kedvezőbb körülmények között kereskedhettek a csigahússal. Az 1990-es évek csigakereskedelmi dekonjunktúrájához tehát nemcsak a magyar termelés árualapjának mérséklése, hanem a nemzetközi versenytársak megerősödése is hozzájárult. Ebben az időszakban a magyar csigakivitelben az élőexport dominált, melynek célállomása éppen a versenytárs, Görögország lett. A csiga feldolgozása az olcsó munkaerőt kínáló köztes államokban, a volt Jugoszlávia területén történt. 2 7 A csigaágazat érdekeinek jobb képviselete céljával 1994-ben a Csigatenyésztők és Forgalmazók Országos Szövetsége Éticsiga Terméktanáccsá alakult, amelyhez a csiga forgalmazásának, felvásárlásának, feldolgozásának és kereskedelmének minden gazdasági szereplője csatlakozott. 2 8 A grémium legfontosabb feladata, hogy a csigapopuláció jogszabályokkal korlátozott begyűjthető mennyiségét (jelenleg 2.000 tonna) kvóták formájában szétossza a felvásárló cégek között. 2 9 Ilyen cégből a 2000-es évek elején még 20, az évtized végére már csak 10 működött az országban. A cégek többsége a felvásárlás mellett elsődleges feldolgozást és exporttevékenységet is folytat, melyhez az alapanyagot (az élőcsigát) egyéni átvevőktől szerzi be. 3 0 Ezek száma 2003-ban hozzávetőleg 3.200, az évtized végén már csak 1.500-1.800 volt. 3 1 A legnagyobb cégek végső feldolgozást végző (konyhai készterméket előállító) csigafeldolgozó üzemekkel is rendelkeznek. Az ágazati struktúra legalján az egyéni átvevőknek beszállító gyűjtögetők (gyűjtők, szedők) állnak. Hogy országosan mennyien is foglalkoznak csigagyűjtögetéssel, az évenként is igen eltérő lehet, nagyban függ a gyűjtőidénytől, amelyre az időjárástól a keresletig számos tényező hatással van. Pontos kimutatások híján a társadalom e „foglalkozási csoportjának" bemérésekor csak az igen nagy szórást mutató becslésekre hagyatkozhatunk, melyek a 2000-es évekre vonatkoztatva 20.000 és 500.000 fő közé teszik a gyűjtögetők számát. Egyes felvásárló cégek ugyanekkor 800 beszállító falut 3 2 is számon tartottak. 3 3 2 7 Vö. ZOLTÁN 2002. 2 8 SZÉKELY Sándor 2003. 24. 2 9 A cégek az ország csigagyűjtő területének öt zónájában, Vas és Győr-Moson-Sopron megyében, Zalában, Somogyban, Nógrádban, valamint Baranya és Tolna megyében működnek (vö. ANGYAL 2010.). Itt jegyzem meg, hogy a felvásárló cégekhez a terméktanács által kijelölt zónákon kívüli területekről, így Heves megye északi térségéből is rendszeresen érkezik csigaszállítmány. 3 0 Az egyéni átvevők csak a terméktanács által kibocsátott és a természetvédelmi hatóságok által ellenjegyzett engedéllyel (ún. zöldkártyával) folytathatják tevékenységüket. 3 1 MR 2003. vö. FEHÉR János - GRIBEK Dániel 2009. 3 2 Ez a magyar településállomány közel egynegyede! 3 3 MÁRK Edina 2006. vö. BALAVÁNY György 2002. 315
