B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)
Bihari-Horváth László: Szarvaskő „etnomalakológiája” - Az éti csiga gyűjtögetése és fogyasztása egy Heves megyei lokális közösségben
vonatkozó adatok számosak. Ezzel szemben a vadállatokhoz kapcsolódó tudásanyagot aránytalanul kevéssé kutattuk, ami különösen igaz azon vadak ismeretének tekintetében, melyeket a természeti gazdálkodás ágai (a halászat, a vadászat, a méhészet és a gyűjtögetés) nem, vagy csak időszakosan érintettek. Pedig a természetben élő ember az őt körülvevő állatokat pontosan megfigyelte, hogy saját céljaira a leginkább megfelelő módon felhasználhassa. 9 A vadállatok szaporodásáról, növekedéséről, életfeltételeikről, hasznos vagy káros tulajdonságaikról, ugyanúgy gyűjtötte ismereteit, mint a vegetáció vadnövényfajairól. Ugyanakkor a fajok jelentősége (hasznosíthatósága, veszélyessége, etc.) szerint, egyfajta preferencia-sorrendbe is rendezte ezen ismereteit. Ebben a rangsorban azon állatokat, melyek például átaludták a telet, az év egy szakában elvándoroltak, vagy általában a föld alatt tartózkodtak (etc.), alacsonyabban pozícionálta, mint a természetben állandóan jelenlévő és könnyebben megfigyelhető állatokat, mivel előbbiekről jóval kevesebb ismeretet gyűjthetett. A csigafélék a természetközeli lokális közösségek fajtaismereti preferenciasorrendjének kétségtelenül a legalján helyezkedtek el, mivel a csigák életmódja alapvetően rejtőzködő. Megfigyelésüket nehezíti, hogy nyaranta csak estefelé bukkannak fel, amikor a levegő lehűl (nappal levelek hátoldalán, résekben húzzák meg magukat a perzselő meleg elől), ősszel pedig dermedt állapotba merülnek: lomb, fakéreg, vagy kövek alá, szikla- és fahasadékokba húzódva, vagy mélyen a földbe fúrva magukat, egészen tavaszig mintegy fél évet telelnek. Éppen ezért, ahogy a lokális közösségek nagytöbbsége, úgy a szarvaskői sem rendelkezett különösebb csigaismerettel egészen a XX. század közepéig, amíg egy makrogazdasági' 0 változás ezen ismeretanyag kibővítésére nem késztette. Ez a változás az éti csiga (Helix pomatia) 1 1 kereskedelmi keresletének megjelenésében ragadható meg. Ennek gazdasági hatásait tanulmányom következő fejezetében részletesen ismertetem, de magát a kereslet tényét már most ki kell emelnem, mert a csigaismeret kialakulása is egyértelműen ehhez köthető. Ezt a keresletet ugyanis a szarvaskőiek csak úgy tudták kielégíteni, gyűjtögetésükkel úgy tudtak megfelelően nagy kínálatot biztosítani, hogy személyes 9 Vö. SZABÓ László 1990. 734. 1 0 Makrogazdaság alatt a gazdaság működésének országos szintjét értem. 1 1 Legnagyobb szárazföldi csigafajunk. Háza gömbölyded, alapszíne világos vagy sötét barna, esetleg szürke. Zöld növényi részekkel táplálkozik, főként nedves időben. Petéit földbevájt kis üregekbe rakja. Fás, bokros helyeken, ligetekben, kertekben él, de kedveli a nedves völgyeket, különösen pedig a hasadozott kőzeteivel mindig megfelelő búvóhelyet kínáló mészkőhegységeket (például a Bükköt). Gyakori előfordulású Észak-Magyarországon, valamint a Nyugat- és Dél-Dunántúlon, elsősorban az intenzív szántóműveléssel nem érintett területeken, mivel szervezete igen érzékeny a kemikáliákra. 311