B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Bihari-Horváth László: Szarvaskő „etnomalakológiája” - Az éti csiga gyűjtögetése és fogyasztása egy Heves megyei lokális közösségben

tapasztalati úton megismerték az éti csiga életmódját, fejlődését, szükségleteit, és felderítették élőhelyeit. Ezt az ismeretanyagot, amely teljesen független a természettudomány eredményeitől (a malakológiai ismeretektől),

1

2 adaptálni tudták - igen kiterjedt - hagyományos ökológiai tudásukhoz is.

1

3 Empirikus csigaismeretük legfeltűnőbben az állatélettani-morfológiai adatokat nélkülözi, ami jól mutatja, hogy elsősorban gyüjtögetői és nem feldolgozói-fogyasztói a csigáknak.

14 A csigafélékre vonatkozó etnotaxonómiájuk is igen egyszerű: csak házas és húzatlan csigát különböztetnek meg. Előbbinek ugyan fajneveit (így az éti csiga megnevezést) sem ismerik, de „jövedelemhozó", hasznos állatként tartják számon. A szarvaskőiek emlékezete szerint az éti csiga iránti kereslet előtt nem rendelkeztek különösebb ismeretekkel a csigafélékről. Leginkább talpmirigye nyálkás váladéka miatt, általában undorral viszonyultak a csigához, de minthogy jelentősebb kártételt nem jelentett számukra, nem foglalkoztak irtásával. Hozzáállásukat azonban jelentősen megváltoztatta a házi kerteket intenzívebben veszélyeztető házatlan csigák XX. századvégi terjedése (túlszaporodása). Jelenleg a házatlan csigák minden fajtáját kártevőnek tekintik és kíméletlenül pusztítják.

1

5 Szarvaskőn a csigafélék közül - gazdasági hasznossága okán - kétségtelenül az éti (étkezési) csigát ismerik a legalaposabban. Begyűjtését a csiga életmódjának és életritmusának megfelelően időzítik.

1

6 Tudják, hogy a csiga nedvességkedvelő, meleg- és fénykerülő Állat, így csak korai hajnalokon, esetleg a levegőt léhűtő délutáni esők után keresik fel élőhelyeit, leginkább az Eger-patak ártereit és a kisebb, 1

2 A természettudományi irodalom már a XX. század elején is kiterjedt ismeretekkel rendelkezett a faj életmódjáról (vö. HORVÁTH Károly 1915. 104-105.; SOÓS Lajos 1936. 536-539.) 1

3 Ennek rendszerét ugyancsak a tanulmány egy későbbi fejezete világítja meg. Azonban itt szükséges megjegyeznem, hogy ennek az ökológiai tudásnak az éti csigára vonatkozó ismeretanyaga koránt sem hagyományozódott olyan mértékben a szarvaskői lokális közösség fiatalabb tagjaira, mint például a csipkére, csipkegyűjtésre vonatkozó ismeretek. A csigagyűjtögetés néhány évtizede alatt egy-egy család fiatalabb tagjai is elsajátították szüleik csigaismeretét, de közösségi szinten az átadás-átvétel nem történt meg. 1

4 A közösség középkorú és idősebb tagjai a puhatestűekre vonatkozó általánosabb ismereteknek azt a részét sem ismerik, amely ma már az általános iskolai (7. osztályos) tananyagokban is szerepel. 1

5 „Tavaly [2010-ben] volt egy lehetetlen csigafajta, abból én itt az udvaron, ha 3000-et össze nem szedtem, akkor egyet sem. Csúnya, hosszú csupaszcsigák voltak. Ezeket zacskóba tettem, bekötöttem és a patakba dobtam. Ha elástam volna úgyis előjöttek volna. A víz elvitte. " RS. (szül. 1934. Szarvaskő) 1

6 A gyűjtögetési szezon idejének kijelölését újabban nem is elsősorban az éti csiga életritmusa, hanem az állat védelmében megalkotott jogi szabályozás (a 19/2006. (III. 31.) KvVM rendelet 1. §) határozza meg. E szerint Magyarország területén minden év április 1. és június 15. között lehet csigát gyűjteni. Ez az időtartam ugyanakkor megfeleltethető a csigák életritmusának is, hiszen azok valóban márciusban, április elején szakítják meg téli álmukat, és általában június közepén kezdnek el szaporodni, petét rakni, ami erősen indokolja a „gyűjtögetési tilalmat". 312