B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Petercsák Tivadar: A Mátra cédula

A központi erdővédő rendeletek hatására megszülető helyi erdőkezelési uta­sítások, szabályrendeletek végrehajtása már szakképzett erdészek alkalmazását és az erdei személyzet létszámának emelését is megkívánta. A szabad királyi váro­sokban a polgárok közül évenként választott erdőinspektor volt az erdőgazdálko­dás felügyelője. Az erdők felújítása, a makkvetés, a csőszök felügyelete, az esz­tendőnként kivágható erdőterület kijelölése, az erdei kaszálókra és a legeltetésre való felügyelet volt a feladata. Debrecenben a XVII. század második felében je­lent meg az erdőinspektori, erdőfelügyelői tisztség, akiket évente választottak a város polgárai közül. 2 0 A nemesi közbirtokosságokban a közbirtokosok közül vá­lasztott erdőbíró látta el az erdő felügyeletét. 2 1 Gyöngyös város már a XVIII. szá­zadban fogadott kerülőket, 1801-ben pedig egy szakképzett erdészt is alkalmaztak az erdőgondviselő állásra. Bérét 30 forintban és 16 kila kenyérnek való búzában állapították meg. A kocsmában lakott, mivel a város borát is mérte. 2 2 A XIX. század közepén erdőbíró, erdőfelügyelő viselte a városi erdők gondját, 1872-től pedig egy erdészt, egy segéderdészt és hat kerülőt alkalmaztak. 2 3 Gyöngyös város 1883-ban a bene-pusztai erdők gondozására, kezelésére és felügyeletére okleveles városi erdőtiszti állást létesített, aki a földművelési minisztérium által jóváhagyott üzem­tervek alapján végezte munkáját. A két világháború között városi erdőmérnököt is alkalmaztak. 2 4 1885-ben a kerülők, erdőőrök fizetése személyenként 200 forint volt, de ún. talpaló illetményt is kaptak, amit a fa erdei árverésénél fizettek a vevők, a vételár minden forintja után néhány krajcárt. Ezért vállalta a város, hogy az elszállításig gondoskodik a fa őrzéséről. Ennek egy részét kapták meg a kerülők, s elnevezése a cipőkopás pótlására utal. 2 5 A XIX. század elejétől a város már szabályozta, hogy a Mátra cédulával ren­delkezők kéthetenként egy-egy nap mehettek az erdőre fáért. Az erdőt több szek­cióra osztották, s abból kijelöltek egyet a tűzifa vágásra, mivel a száraz fa már nem biztosított elegendő tűzrevalót. 2 6 Ez beleillik abba az országos tendenciába, ami a XVIII. századmásodik felétől - az erdővédő rendelkezések és a Mária Terézia-féle úrbérrendezés hatására - egységes keretbe foglalta az úrbéresek 2 0 PENYIGEY Dénes 1980. 78-79. 2 1 PETERCSÁK Tivadar 2010b. 42^13. 2 2 HML: GYVKJ. V-101/a. 8. k. 223. A kila száraz űrmérték, amely 46,5-241,7 liter között volt. BOGDÁN István 1987. 96. 2 3 HML. GYVL. XCV/31. 2 4 HML. GYVL. XCVI/54., CCXCIII/37. 2 5 HML. GYVL. C/6. 2 6 HML. GYVL. XCV/1. 302

Next

/
Oldalképek
Tartalom