B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)
Petercsák Tivadar: A Mátra cédula
erdővel kapcsolatos tevékenységét. Ekkorra már rendszeressé vált az írásos engedély az uradalmi erdőkben, amely személyre szóló, át nem ruházható faizási lehetőséget jelentett. Ezek között volt olyan, amelyik egész esztendőre szóló folyamatos faizást tett lehetővé (pl. a Veszprém megyei Cseszneken), máshol pedig egy-egy alkalomra adtak engedélyt. A Széchenyi uradalomnak a visontaiakkal 1817-ben kötött szerződése is kilátásba helyezte, hogy „az Méltóságos Uraság Tisztyétül minden gazdának erdei Czédulája fog adattatni, mely Czédulával a megengedett faizást véghez vihetik," 2 7 A cédulát a kerülőnek be kellett mutatni, aki kijelölte a vágás helyét, illetve kiadta a fát. A cédula addig az erdőőrzőnél maradt, amíg a favágók el nem hagyták az erdőt. Akkor újra kézbe kapták, mert hazafelé is ellenőrizhették őket. 2 8 A cédulákat Gyöngyösön is ellenőrizték a kerülők, így derültek ki a jogosulatlanul faizók vagy a más településen élőknek átruházott Mátra cédulák használata. Pl. 1898-ban Csépányi Pál átadta faizási jogát Kovács Bérezi veresmarti lakosnak, ezért a tanács megvonta tőle az arra az évre szóló fahordás lehetőségét. 29 1872-ben a kiadott szabályrendelet szerint vágásokra osztották be a tölgy- és bükkerdőket. A bükkösben minden második héten, szerdán engedélyezték a szél által kidöntött fák összeszedését és saját használatra való hazahordását. Ezen túl az erdész javaslatára esetenként kijelöltek egy területet, ahol hetenként kétszer szabad a száraz gallyak szedése. A tilalom alatt lévő erdőből szerezte be a város a hidak és lakóházak építéséhez szükséges fát. 3 0 A város lakossága nem tartotta be ezeket a szabályokat, s ennek következtében 1885-ben naponta 500 ember is kijárt az erdőre. A városi erdész tapasztalata szerint nemcsak nappal, de éjjel is hordták a fát és ahelyett, hogy faizási jogukat hulladék fára érvényesítenék, az élő fákat is kivágják, vagy kiszárítás céljából bevagdalják. Csak a tetten ért gyalogosok által okozott kár összes pénzbírsága 1884-1885-ben 6oo-700 forintot tett ki, amelynek legfeljebb 20%-a folyt be a város pénztárába. Ettől jóval nagyobb kárt okoztak a szekérrel fuvarozók. 3 1 Az erdőre járók közül sokan a faizás útján nyert fát rendszeresen értékesítették a gyöngyösi piacon, holott a Mátra cédula alapján ezt a fát csak saját szükségletre hordhatták. A száraz tűzifát háton, taligán és lovas kocsival szállították az engedélyezett időpontokban, illetve lopva a tilalmazott időszakokban is. A kerülők jogosultak voltak a tilalmak megszegőit elfogni, akiket pénzbüntetésre 2 7 TAKÁCS Lajos 1991. 124. 2 8 TAKÁCS Lajos 1991. 124. 2 9 HML. GYVL. XCV/41. 3 0 HML. GYVL. XCV/31. 3 1 HML. GYVL. C/6. 303
