B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Petercsák Tivadar: A Mátra cédula

„...örökre elhatároztatott, hogy a lakosok közül valaki meg tudja mutatni, hogy a Mátra bért maguk vagy őseik már egyszer megfizették, többet fizetni nem tartoznak. Ha valaki gyöngyösi lakos lányát veszi feleségül, az is köteles megadni a Mátra bért."

1

2 A faizási jogot a gyöngyösiek nem adhatták át más falubelieknek, de ezt a tilalmat gyakran áthághatták. Ezért határoztak úgy 1742-ben, hogy a bírótól mindenkinek - még azoknak is, akik már megfizették a Mátra pénzt - cédulát kell kérnie, ha fát akar hozni a Mátrából.

1

3 Ez a cédula már egy-egy esetre szóló engedély, amivel az illető igazolja, hogy gyöngyösi lakos, és joga van a fahordáshoz. A Mátra céduláért fizetendő összeg nagysága változó: 1759-ben a gyalog emberek (akik taligával vagy szánkával hordják a fát) 2 forintot,

1

4 1817-ben egy gyalog céduláért 6 forintot, egy szamár után 6 forintot, 2 öszvér, ill. 2 marha által vontatott jármű után 9 forintot fizettek.

1

5 Aki a meghatározott taxát nem fizette meg és rajtakapták a fahordáson, a tanács 1801. április 23-i határozata szerint 12 rhénes forintra kell büntetni.

1

6 1854-ben a Mátra céduláért 4 pengő forint taksát kellett befizetni a város pénztárába.

1

7 A Mátra cédula alapján a gyöngyösiek a XVIII. század elején még minden nap korlátozás nélkül hordhattak az erdőből száraz, un. omlás fát saját célra, tüzelőnek. Ennek következtében a faállomány nagyon pusztult, ezért a városi tanács 1755 nyarán elhatározta, hogy a benei erdő egy részét tilalom alá helyezi. Ezt az indokolta, hogy a tűzifáért járók nemcsak a száraz és dőlt fákat hordták haza, de nagy kárt okoztak az élő fákban is. A tilalmas erdő az épület- és szerszámfát biztosította, amit külön engedély alapján kaphattak meg a rászorulók. A tilalmas erdők védelme sok gondot jelentett a városnak, s ezt a gyakori perek is igazolják. Aki a tilalmat megszegte, gyalogosként egy forint, szekérrel 3 forint büntetést fizetett 1761-ben. Amelyik gyalogos nem tudott fizetni, 20 pálcaütést kapott.

1

8 A gyöngyösiek faizási joga - mint általában a feudalizmus jobbágyaira és zselléreire vonatkozóan - csak a száraz és kidőlt fára vonatkozott. Ezért gyakran folyamodtak olyan eljárásokhoz, amelyekkel a fa kiszárítását elősegíthették, és utána már jogszerűen vihették haza. Ilyen eljárás volt a fa bevágása, gyűrűzése, kérgének lehántása, amely a nedvkeringés megakadályozásával lábon szárította ki áfát.

1

9 12 HML. GYVKJ. V-101/a. 5. k. 569-570. 13 HML. GYVKJ. V-10l/a. 5. k. 569. 14 HML. GYVKJ. V-10l/a. 5. k. 569-570. 15 HML. GYVL. XCVIII/1. 16 HML. GYVKJ. V-10l/a. 8. k. 245. 17 HML. GYVL. XCV/11. 18 HML. GYVKJ. V-10l/a. 5. k. 351., 758., 61 19 HML. GYVL. XCV/22. 301