B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Horváth László: Emléksorok a gyöngyösi nagytűzről

VIII. Mint a házereszről lecsüngő jégcsapok, Ablakuk üvege rudakba olvadott Az ádáz hőségben valóságos csoda, Hogy nem égett földig Dálnokyék háza. Ekkorra Panka a falusi cselédlány, Ijedten jött haza mint fehér sóbálvány: Ó haj-jaj-jaj tés'úr, a tizennyolc szoknyám Nem égett e porrá, Istenem Jóatyám! Megvan mind egy szálig, ne gondoljon véle, Vödröt fogjon kend is, hamar a mentésre. XII. Eljött az éjszaka rettegések éje, Lángban álló város bíbort hint az égre, Mint augusztusi éj csillaghullása, Hullt alá ez éjjel millió parázsa. A Főtér lakói mint ázott verebek, Kisebb csoportokba összegyülekeztek. Itt ágy, amott ládák nagy rendetlenségben, Agynemű, bútorok hevertek a téren. Az égbolt vöröslött távoli lángoktól, Bűzlött a levegő füsttől és koromtól. XIII. Nagytemplom tornyában megolvadt a harang, Rézgömbjén a kereszt is ott hever alant. Lezuhanó falak, megingott kémények Port verve nagy zajjal az utcára dőltek, Vármegye közében bádogos szép lánya, Holmiját cipelve jött ki az utcára. Emeletes házról lezuhanó téglák, Fiatal életét azonnal kiontják: Éppen egy órája intette Dálnokyt: Önnek családja van, járni veszélyes itt! 247