B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Horváth László: Emléksorok a gyöngyösi nagytűzről

XIV. Egy derék tűzoltó egyedül magában, Lángnak, sűrű füstnek fojtó viharában, A városházi védte életre-halálra, Miközben leégett a saját kis háza. Teste a lángoktól tele lett sebekkel. Megtelt a két szeme vérező könnyekkel. Több házat megmentett, nem hiába küzdött, Mellére a király aranyérmet tűzött. Volt ennek a napnak több névtelen hőse, Sok ember bennégett a tűzfergetegbe. XV. Amerre a lángok száguldva haladtak, Katonaság védte az utcasorokat: Környező házakat végig átkutatták, Élőlényt azokból mind kilakoltatták, így ment be egy hadnagy egyik égő házba, De tüzes gerenda esett a hátára. Kioltá életét s teste szénné égett, Kardja, sarkantyúi maradtak csak épek. Arról ismerték fel másnap a katonák, Amint a romokat mellette széthányták. XVI. Mire a kelő nap gyászosan felvirradt, Mind megérkezett a sok segítőcsapat: Fővárosból erős tűzoltócsapatok, Érkeztek Gyöngyösre vízhordó vonatok. Akadt még munkájuk ezeknek is bőven, Égett még sokfelé a dermesztő szélben. Tűzoltók, katonák hatalmas csapata, Lángoló házakat mindenütt oltotta. 1500 métert tarolt le tűzfolyam, Füstölgő romhalmaz maradt a nyomában.