Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Bihari-Horváth László: Tárgytipológiai kísérlet az észak-magyarországi, „magyaros stílusú” keménycserép dísztányérkultúra bemérésére

virágcsokrok így széldíszekké redukálódtak.

5

2 Schöpflinné bérlete idejéből jelen kutatás vizsgálati mintájában egyetlen tányér szerepel, de az semmilyen eltérést nem mutat a Nagy-korszak díszítőgyakorlatától. A Pruzsinszky cég tányérjai közül számos fennmaradt (ezek többnyire ugyancsak sablonos díszítményűek), ami összefüggésben állhat a termelés újabb rövid fellendülésével, ugyanis Pruzsinszky - budapesti porcelán nagykereskedő lévén - kiválóan tudta értékesíteni a bélapátfalvi termékeket. Azonban ezt a fejlődést az első világháború kitörése megakasztotta, az 1920-as években már csak halódott a korábban nagyhírű keménycserépgyár. 3. Telkibányai stíluselemek Az Abaúj-Toma vármegyei Telkibányán a porcelánedények gyártásáról az 1848-as szabadságharc után tértek át a keménycserép gyártására, amelynek ekkor (elsősorban a kassai keménycserépgyár közelmúltbeli megszűnése miatt) jelentős piaca volt a térségben. 1860 és 1889 között az üzemet a kassai Fiedler Gyula bérelte,

5

3 aki már biztosan gyártott a népi stílusághoz tartozó dísztányérokat, de ekkor még nem ezek képviselték az - inkább a polgárság számára dolgozó - gyár fő profilját. Díszítésmódjuk egyszerű, kompozíciójuk levegős volt, díszítményeiket főként szőlő- és petrezselyemleveles motívumok alkották.

5

4 Az 1890-es években, Wittich Gusztáv bérlete idején tért át a gyár a népi mintarendre. A gyárvezetésnek ebben, egy német nyelvterületről származó Mintakönyv is segítségére lehetett, amelyből számos mintát kölcsönzött nemcsak a telkibányai, de a legtöbb észak-magyarországi gyár is. A tányérok hirtelen zsúfolttá váltak, a kis száras virágokat koszorúk, virágcsokrok váltották fel (IV. tábla 1-2.). Az ekkor készült telkibányai tányérok jellegzetes színhatását a barnába hajló sötétbordó, a kék, a zöld és a sárga egysége adja. Továbbá feltűnő, hogy a vizsgálati mintában nem található olyan tányér, amit purpurral díszítettek volna. Viszont gyakori a kétféle, sötét- és világoszöld együttes használata a leveles díszítményeken. Itt is jelen vannak (de nemcsak a telkibányai tányérokra jellemzők) a szivacscsal festett, cakkos peremdíszek. A gyár az 1900-as évek legelején szűnt meg, tehát a népi stílusú telkibányai tányérok a századforduló szűk két évtizede alatt készülhettek. 4. Miskolci stíluselemek Az 1830-as években alakult miskolci keménycserépgyárban is nagy hagyománya volt a népi stílusú dísztányérok készítésének (IV. tábla, 3-4.). Már az 1850-es 5

2 MOLNÁR László 1969. 233. 5

3 Vö. CSÁNYI Károly 1954. 50. 5

4 TAKÁCS Béla 1962. 170. 320