Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)
Bihari-Horváth László: Tárgytipológiai kísérlet az észak-magyarországi, „magyaros stílusú” keménycserép dísztányérkultúra bemérésére
években is erős népiesség jellemezte a gyár bizonyos termékeit. 5 5 Vizsgálati mintánkban is szerepel néhány tányér, ami nagy valószínűséggel ebben az időszakban (a kassai Mildner Alajos Ferenc 1852 és 1862 közötti bérlete alatt) készült, de a díszítmények kobaltkék színéből arra következtethetünk, hogy ezek még a polgárság, kisnemesség ízlésvilágát voltak hivatva kielégíteni, nem a parasztságét. 56 1885-ben Koós István (más adat szerint Koseh Miksa) alapított újabb miskolci keménycserépgyárat. 5 7 Félévszázad multán, 1918-ban pedig Thury József létesített gyárat a városban. Koós és Thury tisztában voltak a piaci viszonyokkal, mindketten a vidéki lakosságot célozták meg immár népi stílusban készített termékeikkel. A miskolci gyárak bizonyos dísztányérjainak sajátos színhatásuk volt, ugyanis az erős tónusú kék és olajzöld díszítmények mellett szinte elvesztek rajtuk a halvány, világosbordó virágfejek. 5. Kisebb gyárak stíluselemei (a gömöri Rozsnyó és Murány) A rozsnyai „edényfabrika" a XIX. század elején keletkezett. 5 8 Legfőbb termékeit az asztali edények - jelentős számban a tányérok - képezték, melyeket bérlői leginkább a pesti vásárokon értékesítettek. A gyár később Pesten, 1847-ben pedig már Debrecenben is rendelkezett gyári lerakattal. A rozsnyai keménycserép sajátosságai az alacsony hőfokon égetett máz feletti élénk színek voltak. Az 1880-as években már Rozsnyón is a népi stíluság szerint készítették a dísztányérokat (V. tábla, 1.). Vizsgálati mintánkhoz csak két rozsnyói tányér tartozik, így sajnos még nem ismerjük sajátos stíluselemeit. Ugyanez vonatkozik Murány tányérjaira is, ezek közül eddig csak egyet ismerhettünk meg (V. tábla, 2.). A murányi gyár a XIX. század első felében keletkezett. A század közepén, hosszabb-rövidebb időre - a kereslet hiánya, az alapanyagok beszerzésének nehézségei miatt - többször volt kénytelen beszüntetni a termelést. A század utolsó harmadában népi stílusban készítette edényeit. Rövid virágkora az 1900-as évek első évtizedére, éppen az agyagipari dekonjunktúra időszakára esett, amikor Telkibányán szünetelt a termelés, Hollóháza pedig értékesítési gondokkal küzdött. A rövid felívelést azonban gyors hanyatlás követte. Mind Rozsnyót, mind Murányt a századelő osztrák versenye morzsolta fel. 5 5 KATONA Imre 1978. 144. 5 6 Egy, a Miskolcival csaknem teljesen azonos apátfalvi tányér már az 1846. évi iparműkiállításon is szerepelt (vö. MOLNÁR László 1964. 276-277.), ami újabb bizonyítéka lehet a két gyár között, az 1840-50-es években meglévő' igen intenzív munkásmigrációnak is (vö. MOLNÁR László 1966b. 220.). 5 7 CSÁNYI Károly 1954. 44. 5 8 Vö. CSÁNYI Károly 1954. 49. 321
