Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Komjáti Zoltán Igor: „…Édes eleink véres verítékével szerzett, és eddig is fennálló nemesi szabadságunknak labefactáltatása…” Koháry István füleki főkapitány (1667-1682) várőrségének nézeteltérései a Heves és Külső-Szolnok vármegyei magisztrátussal

A Koháry István által irányított Fülek végvárába is számos nemes telepedett be a már ott lakó birtokosok mellé. Fülek a XVII. század folyamán három vármegye székhelyének adott otthont: magának a tanulmányban feldolgozott Heves és Külső-Szolnok, Nógrád, valamint Pest-Pilis-Solt vármegyéknek. Ez azt jelentette, hogy a végvárban tartózkodott az említett három vármegye tisztikara is, innen irányították a három megye életét. Fülek tehát nemcsak létfontosságú királyi végvár volt, hanem egyfajta nemesi érdekeket képviselő, regionális nemesi centrum is, mely biztosítani, azaz kontinuálni kívánta a „magyar nemzet" tagjainak jogfolytonosságát, szabadságát pedig oltalmazni. A józan emberi logika és a célszerű értelem alapján azt hihetnénk, hogy az egymásra utaltság, a közös nemzeti érdek és a honfiúi szolidaritás közös együttműködést szült a végvári katonaság és a nemesség között. De azt kell tapasztalni, hogy gyakorlatilag nem jutottak közös nevezőre: közös vádaskodások, nézeteltérések, atrocitások, súlyos - olykor az emberélet kioltására való törekvéssel kivitelezett - viták fémjelezték a füleki várkatonaság (de általában más végvár személyzete) és a végvárban lakozó vagy ott ideiglenesen lakóhelyre találó nemesség kapcsolatát, melyre az sem jelentett alkalmi gyógyírt, ha a jobbágyságtól behajtandó adó és járadék beszedésére olykor felkérte a nemesség a katonaságot. Jelen munka Koháry István füleki főkapitánynak (1667—1682)

1 a Heves és Külső-Szolnok vármegyei magisztrátussal lezajlott nézeteltéréseinek okait és mibenlétét kívánja nagyító alá venni: mi volt az alapja a vitáknak, miért fajult el olyanná, mint amilyennek tapasztalható a források alapján, és lett volna-e olyan megoldás, mely kompromisszumként lett volna értékelhető a két fél között, és egyáltalán, mi lett volna a megoldás? Erre próbál felelni jelen tanulmány. A nézeteltérések okai A XVII. század második felében lezajlott politikai változások, különösen pedig az 1664-es vasvári béke azon pontja, mely a katonai portyázást és területszerzést tiltotta, súlyos következményekkel járt a végvári katonaság egzisztenciális helyzetére. A császári hatalom nem tudott megfelelő ellátást biztosítani számára sem pénzben, sem élelemben, sem ipari termékek formájában. Hiába próbálkozott a Kamara a rendszeres zsoldfizetésük előteremtésével, a termelési feltételek és a tőke hiánya miatt folyamatosan kudarcot vallott. A végvári katonák olykor évekig nem kapták meg a járandóságukat. Mivel nem mindenütt állt rendelkezésre tartalék, a 1 KOMJÁTI Zoltán Igor 2008. 112. 94