Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)
Komjáti Zoltán Igor: „…Édes eleink véres verítékével szerzett, és eddig is fennálló nemesi szabadságunknak labefactáltatása…” Koháry István füleki főkapitány (1667-1682) várőrségének nézeteltérései a Heves és Külső-Szolnok vármegyei magisztrátussal
Komjáti Zoltán Igor „...Édes eleink véres verítékével szerzett, és eddig is fennálló nemesi szabadságunknak labefactáltatása..." KOHÁRY ISTVÁN FÜLEKI FŐKAPITÁNY (1667-1682) VÁRŐRSÉGÉNEK NÉZETELTÉRÉSEI A HEVES ÉS KÜLSŐ-SZOLNOK VÁRMEGYEI MAGISZTRÁTUSSAL Bevezetés A XVII. század második felében Magyarország számára még mindig kihívást jelentett a török kiűzése a hódoltsági területekről, amelyhez a magyar társadalmi elit, a nemesség is ragaszkodott, főleg az a része, mely azon a területen volt birtokos, és megélhetéséhez szükséges birtokai megszerzéséhez minden erőt mozgósítani kívánt. Elegendő anyagi és katonai erő hiányában, nem is beszélve a legfőbb hatalmi tényező, a Habsburg-hatalom jóváhagyása, akarata nélkül, azonban nem mozdulhatott, és meg kellett elégednie azzal, hogy tehetetlenül nézze birtokai török általi használatát. Különösen súlyosnak bizonyult azon nemesek helyzete, akiket lakóhelyükről kergetett el a török invázió. Az oszmánság által elfoglalt hódoltsági területekről nagyszámú nemesség szorult be a végvárakba, de a két végvárvidék határán (tulajdonképpen nevezhető egyfajta képlékeny „frontvonalnak" is) élő birtokos nemesek közül is számosan költöztek be a magyar várakba, hogy ha már vagyonukat nem is, de legalább saját személyüket megoltalmazhassák addig, míg lehetőség nem adódik azok ismételt birtokba vételére. (Megjegyzendő azonban, hogy a töröknek való behódolás nem feltétlen jelentette a biztos pusztulást, mivel az Oszmán Birodalomnak szintén érdeke volt a termelékenység fenntartása az általa meghódított területen). A nemesség egy része tehát a végvárak biztosnak vélt védelmébe vándorolt, és ideiglenes lakóhelyén igyekezett beilleszkedni és berendezkedni, a végvári katonasággal egyfajta szövetségre lépve, a „vitézlő rend" segítségét kérve kondominiális jövedelme behajtatásához, saját kézbejuttatásához. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2010. 93