Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Lisztóczky László: „Fegyvert fogunk mindannyian ha szükség…” Pájer Antal és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc

Lisztóczky László „Fegyvert fogunk mindannyian ha szükség..." PÁ JER ANTAL ÉS AZ 1848-49-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC Pájer Antal életének és alkotói pályájának Petőfi nevezetes egri kirándulása volt az egyik legérdekesebb és leggyakrabban emlegetett epizódja annak ellenére, hogy a mindkettőjük által áhított személyes találkozás nem vált valóra. Ennek főbb eseményeit idézzük föl e tanulmány bevezetéseként is. Segédlelkészként már két esztendeje Füzesabonyban szolgált, amikor 1844 februárjában a Debrecenből gyalogszerrel Pest felé tartó Petőfi megszakította útját Egerben. A kitérőt a város vonzerején kívül az indokolta, hogy pénze elfogyott, s a papnevelde vele azonos sajtóorgánumokban publikáló költőitől, Pájer Antaltól - akiről azt hitte, hogy még a szeminárium hallgatója - és Tárkányi Bélától remélt segítséget. A helyi hagyomány úgy tartja számon, hogy február 18. és 21. között, Kerényi Ferenc kutatásai szerint február 16-tól 19-ig tartózkodott a városban.

1 A településre alighogy belépő költő a líceum közelébe érve egy épp arra járó papot pillantott meg, akitől elsőként Pájer Antal felől érdeklődött. Amikor megtudta, hogy ő már füzesabonyi káplán, Tárkányi Béla hollétét kezdte firtatni, aki teológiai tanulmányai befejezése után az érseki iroda „tollnoka"-ként dolgozott, s a szemináriumban lakott. Petőfi tőle kért s kapott szállást és szívélyes fogadtatást a papnevelő intézetben. Minderről Zalár József számolt be visszaemlékezésében. Petőfi az Egerben töltött három nap alatt megtekintette a várat és a líceumot, a többi időt a szemináriumban, Tárkányi Béla szobájában és az étteremben töltötte, ahová mindig kispapok serege kísérte el. A velük folytatott eszmecserék során is emlegette Pájer Antalt. A papnövendékek „az iskolai órákon kívül minden idejüket" az ő „társaságában 1 KERÉNYI Ferenc 2008. 117. Az egri Dobó István Vármúzeum Evkönyve, 2010. 397