Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

H. Szilasi Ágota: „…Magyar Országnak óltalmazójának…” Szent István korona-felajánlása és a magyar három királyok egri s környékbeli festményeken a XVII-XIX. században

rétegeinek lelkében" - vélekedett Hóman Bálint

2

7 1938-ban, a Szent István év kutatásaihoz kapcsolódó írásában. A vallástérítő és egyben államalapító első királyunk felé forduló nagyrabecsülő figyelem több kiemelendő megjelenési módját fedezhetjük fel a magyar történelemben. A felé irányuló tiszteletet I. László (később - 1192 - Szent László király) hívta életre. Az első, a tulajdonképpeni alapvetés, az 1083-as (augusztus 20.) eseményekhez kapcsolható, amikor László kezdeményezésére az egyház hozzájárulásával megtörtént a szenté avatásként emlegetett „felemelés" Imre herceg és a magyarországi Mária tiszteletet megalapozó Gellért püspök

2

8 társaságában. Mindez a keresztény államok közösségébe - történeti mértékkel mérve - éppen csak belépő, belső és külső problémákkal küzdő Magyar Királyság egészének megerősítését, környezete felé mutatott reprezentációját szolgálta. A térítő apostolkirály alakjának megformálásával úgy a pápasággal, mint az európai nagyhatalmakkal szembeni önállóságnak, sajátos jogrenddel rendelkező uralkodói hatalom legitimációjának az alapja teremtődött így meg, visszautalva a kezdetekhez.

2

9 A László által tudatosan létrehozott kultusz az uralkodói szentségnek a korban modern változatát rögzítette: az alapító, térítő királyban nem került ellentétbe az életszentség és az uralkodás, a térítés pozitív üzenete és a politikai leszámolás olykori kényszere, sokszor valósan véres brutalitása. Épp ellenkezőleg - a jámbor, istenes, toleráns király hit és az ország védelmében folytatott harca vált a szentség alapjává.

3

0 Mindehhez írásos emlékek illetve liturgikus koreográfiák és kellékek is kellettek. Az első magyar király tetteinek és életének eseményeit több írásmű is megörökítette. A szentté avatáshoz a még realisztikus hangvételű nagyobb legenda (Legenda maior)

i

l fűződik. A kisebb

3

2 legenda, majd nem sokkal később a Hartvik 2

7 HÓMAN Bálint (1938) reprint é.n. 307. 2

8 Született 980 táján (április 23. ?) Velencében - vértanú halált halt 1046. szeptember 24-én, Budán 2

9 BENE Sándor 2006/2. 3

0 BENE Sándor 2006/1.8. 3

1 A nagyobbik (értsd: hosszabb) legenda keletkezési idejét legvalószínűbben az 1083. évi szentté avatást megelőző néhány évre tehetjük, van azonban olyan vélemény is, amely szerint Könyves Kálmán király idején (1095-1 116) íródott. A nagyobbik legenda Szent Istvánt, mint aszketikus állam- és egyházszervező szentet mutatja be, de viszonylag kevés csodás eseményt ír le. Szerzője valószínűleg bencés szerzetes volt. 3

2 A kisebbik legenda a nagyobbik felhasználásával készült, annak mintegy rövidített változata, ugyanakkor Hartvik püspök legendaszerkesztménye a kisebbik legendát használta fel, ezért a kisebbik legenda a nagyobbik és a Hartvik-féle változat között készülhetett. Ezen kívül korjelző szerepű, hogy a kisebbik legenda László királyt (1077-1095) már halottként említi, így keletkezését Kálmán király uralkodásának idejére tehetjük. Szerzője ugyancsak bencés szerzetes lehetett, aki a királyi udvarban élt. 342