Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)
Bihari-Horváth László: Tárgytipológiai kísérlet az észak-magyarországi, „magyaros stílusú” keménycserép dísztányérkultúra bemérésére
6. Külföldi gyárak stíluselemei (Wilhelmsburg és Altrohlau) Magyarországon a „rózsás díszítésű", kézzel festett külföldi tányérok elterjedése már a szabadságharc előtti években megkezdődött. 5 9 E tányérok dömpingje sokáig megoldhatatlan nehézséget okozott a fejletlen magyar keménycserép-iparnak, amely nem tudott versenybe szállni a Monarchia osztrák és cseh gyáraival, elsősorban Wilhelmsburggal és Altrohlauval (V. tábla, 3-4.). Ezek a gyárak kifejezetten a magyar piacra termeltek. Ahogyan a Bach-korszak elején, úgy a századfordulón is jelentős edényexportokat kezdeményeztek, melyek következtében több hazai keménycserépgyár is tönkrement. A behozott edények „magyaros ízlésüknél fogva igen megtévesztők voltak és gyakran, mint nemzeti áru kerültek forgalomba, félrevezetve az elmaradt falusi közönséget". 6 0 Színhatásukra különösen igaz a nemzeti jelző, mert igen gyakoriak köztük a vörös és zöld színekben pompázó tányérok. A külföldi gyárak tömegesen készítették a magyar nyelvű feliratos (személyneves, hazafias és vallási jelszavakat megjelenítő, etc.) tányérokat is. 6 1 Sőt, az egyik tányéron, a népi stílusban szokatlan portréábrázoláson a korban töretlenül népszerű Kossuth Lajos arcképe látható. A fentiekben ismertetett stíluselemek arra hívják fel a figyelmet, hogy a tányérkészítés évtizedei alatt a különböző készítőhelyek - a mintakönyvek használata, a nagyarányú munkásmigráció, a gyárak erős egymásra hatása ellenére is saját díszítőkultúrát alakítottak ki. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a gyárak attól a stílustól, melynek főbb vonásai már a XIX. század közepén rögzültek, nagyban eltértek volna. Sőt jól megfontolt érdekük volt bizonyos keretek között megmaradni a stílus gyakorlásában, hiszen ezzel biztosíthatták termékeik értékesítését. A díszítőkultúra helyi sajátosságai abból is adódtak, hogy az észak-magyarországi gyárak mindvégig manufakturális viszonyok között működtek, a valóban gyáripari termelési tevékenység helyett szabatosabb műhelymunkát végeztek. Ha egyéni művészi teljesítmény nem is mutatkozott meg díszítőtevékenységükben, a gyárak-műhelyek egyfajta egyedi hangulata mindenképpen kiütközik a dísztányérokon. Mindez pedig lehetővé teszi számunkra a keménycserép dísztányérok könnyebb azonosítását. 5 9 MOLNÁR László 1964. 273. 6 0 MOLNÁR László 1969. 223. 6 1 MOLNÁR László 1971. 278. 322
