Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Borbély Zoltán: Az Egri Püspökség szőlő- és borgazdálkodása a XVIII. század második felében

fogyasztási igényeiről. Minőségi szempontból a számbavétel elejére az aszú bor kerül, amelynek különféle változataiból több száz akónyi mennyiséget tároltak a püspök pincéjében. A legjobb minőségű eszenciákból 50, ürmös borból 100, közönséges aszúból 100-150, máslásból pedig több mint 200 akó állt az aula rendelkezésére.

7

2 Hegyaljai borokon kívül található volt itt 15 akó badacsonyi és tolnai, de csekély mennyiségben burgundi és champagne-i borok is. Ezek a borok természetesen nem a mindennapi fogyasztási igényeket szolgálták ki, hanem feltehetően csak rangosabb vendég érkezésekor kerültek az asztalra, vagy ajándékként küldték tovább. Altalános fogyasztásra az allódiumokból származó asztali borok

73 szolgáltak. A hejcei és harsányi allódiumból évente mintegy 200 akó első és másod osztályú fehérbor származott, az Eger környéki szőlőkből pedig 100-150 akó vörös és fehér nagyjából fele-fele arányban. Mindent összetéve az aula igényeinek kielégítésére átlagosan mintegy ezer akó bor pihent a püspöki rezidencia alatti pincében, amely az éves borbevételek 10%-ának felelt meg. A berendelt borokat azonban általában nem élte fel egy év alatt az udvar, hanem külön évjárat szerint három akós egri hordókban tárolták, az évtizedes aszúkat és külföldi borokat pedig egyenesen „sub clausula" tartottak. Mindenképpen érdemes megemlíteni a bortermeléssel kapcsolatos iparágak jelenlétét, elsősorban a kádárok és abroncskészítők működését az uradalomban. Egerben ugyan már a XVIII. század eleje óta működött egy kádár céh, de a püspöki uradalom jelentős borforgalmi tevékenységének hordó, kád és egyéb más eszközigényeinek kielégítésére uradalmi kádárokat alkalmaztak. Eszterházy földesuraságának kezdetén még csak Egerben működött egy kádárműhely, hamarosan azonban Gyöngyöspüspökin (1764), majd Harsányban (1769) is létrehoztak l-l műhelyt, amiket a hejcei (1771), mádi (1774), majd felnémeti (1775) műhelyek követtek.

74 Az 1770-es évek közepére tehát az uradalom összes nagyobb szőlőtermelő központjában működtek hordó- és abroncskészítő mesterek segédeikkel. Az általuk készített hordók két kategóriába sorolhatók: az egyik a hordókötők által készített fa abroncsos (vasa lignis) kevésbé tartós, de olcsóbb és a vas abroncsos (vasa ferris) ma is használatos hordó. A hordószükségletek nagyságát az egri kulcsár 1772. évi számadásában található leltárból lehet leginkább érzékeltetni. Az adott évben a kulcsárság 8540 akó 27 icce borbevételt könyvelhetett el, miközben 1973 hordóval 15999 akó tárolókapacitása volt a püspökség egri pincerendszerének.

75 A hordók nagyságát tekintve 70 akó űrtartalomig akónként növekvő méretekből 7

2 HML. XII-3/e 11, 12, 13. d. A mennyiségek az 1772-1789 közötti idó'szak átlagai. 7

3 Ordinaria Vina mensalia 7

4 BÁN Péter 1999. 331. 7

5 HML. XII-3/e 212. d. 172