Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Mihalik Béla Vilmos: Felekezeti konfliktusok a poroszlói Tisza-tájon az 1730-1740-es években

felújítását is szerették volna keresztülvinni. Az uralkodóhoz címzett, feltehetőleg 1739 őszén keletkezett beadványukban a sarudiak példájából okulva csak a harangtorony korábbi formáját megtartó újjáépítést kérvényezték. Noha a poroszlói lakosok beadványának csak egy fogalmazványa ismert, úgy tűnik sikeres volt kérvényük.

13

0 Szentesi Sámuel későbbi poroszlói lelkész feljegyzéséből ismert ugyanis, hogy 1742-ben megerősítették a régi tornyot, majd 1743-ban befejezték a torony bedeszkázását, újjáépítését. Az 1740-es években ezen kívül még felújították a parókiát, az iskolaépületet is.

13

1 „Által ment az Tiszán..." A makiári, sarudi református közösségek elleni fellépések végül nem a helyi református lakosság áttérítésében teljesedtek ki. A korábbi református közösségek és egyházak eltűnéséhez sokkal inkább a lakosság elvándorlása, elűzése és a helyébe érkező katolikus családok betelepítése miatt következett be. Sarudra a száműzött elöljárók és a lassanként elvándorló református lakosság helyébe kezdtek katolikusok telepedni. Pontos listánk nincs a betelepedőkről, csak az 1746. évi adóösszeírás közli néhány új lakos nevét és származási helyét. A legtöbben Besenyőtelekről érkeztek (7 család), de Demjénből és Kompokról is több család települt át (3 illetve 2 család), míg Szarvaskő, Mezőtárkány, Kál l-l családdal képviseltette magát.

13

2 A nevek azt mutatják, hogy az új sarudi telepesek főként magyar falvakból, esetleg a szomszédos északi megyék szlovák tájairól érkezhettek. Az 1746. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv is megjegyzi, hogy a lakosság nagy része magyar volt, a kevés számú szlovákság pedig tudott magyarul.

13

3 1746-ban a közeli Kiskörén is elvették a református templomot, amely a lakosság teljes elvándorlásához vezetett, és átköltöztek Tiszaburára, a református Borbély család birtokára. Helyükre a következő évre már harminc új, katolikus telepes érkezett családjával együtt különböző Heves megyei településekről, de főként a szomszédos Hevesről és Hevesvezekényből.

13

4 Egy adóösszeírásban hét családfőhöz jegyezték fel, hogy elköltözött Tiszaburára („elment által az Tiszán ad Bura", „ad Bura"), hat családfőhöz azt jegyezték be, hogy „elvették a házát", közülük többen feltűntek a következő években a tiszaburai anyakönyv oldalain. A kiskörei reformátusok sorsát leginkább a helybéli Dékány nemesi család eseté13

0 SRKLt. A. VI. 1504. 13

1 N.N. 1913. 5-6. 13

2 HML IV-7/b/2. öí. 598. (1746. évi) fol. 21-22. 13

3 EÉLCan. Vis. 3414. Districtus Heves 1746. pag. 149. 13

4 SOÓS Imre 1955. 41-42. 148