Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Mihalik Béla Vilmos: Felekezeti konfliktusok a poroszlói Tisza-tájon az 1730-1740-es években

láriak vállalták azt is, hogy ha a harangot valaki erőszakkal elvenné, vagy a földesurak a harang miatt fellépnének a poroszlóiakkal szemben, akkor megtérítik a 139 magyar forintot."

5 A makiáriak nem sokkal 1739. augusztus 7-e után léphettek fel a harang ügyében, ugyanis lépésük nagy riadalmat okozott a poroszlói reformátusok körében, mivel éppen augusztus 7-én vették el a sarudi reformátusoktól templomukat. Aggodalmukat leginkább az táplálhatta, hogy a harang ügyében Egerből üzentek Poroszlóra, amit Tokaji György poroszlói lelkipásztor 1739. augusztus 1 T-i levelében azonnal jelzett feljebbvalóinak, így Vay Ábrahámnak, a tiszáninneni református egyházkerület főgondnokának. Ebből a levélből derül ki az is, hogy ekkoriban a poroszlói egyházközségnek két harangja volt. Az egyik harang volt a „makiári", a másik a „szentmiklósi".

11

6 A valóságban az történt, hogy a tarnaszentmiklósiak még 1645-ben, hatvan köböl búzán öntették maguknak a harangot Eperjesen Georg Wierd mesterrel. Mikor az 1680-as években a török elleni háború során a község elpusztult, a lakosok Poroszlóra menekültek, és harangjukat is vitték magukkal."

7 A Makiárról 1693-ban Poroszlóra elkerült harang ügyét azonban az nehezítette, hogy az 1739-re meghasadt a hideg miatt, és azt Egerben Joseph Lampert harangöntő mesterrel javítatták. A harang 285 font súlyú volt, ezt vállalta a mester 15 fontnyi anyaggal kijavítani, a poroszlóiak pedig minden font után 44 krajcárral tartoztak. További 16 rajnai forintot fizettek a harang mázsaszáma után, de úgy hogy Lampert egy éves garanciát vállalt a munkára. A mester kötelezte magát arra is, hogy amikor a harang öntéséhez készül, akkor arról előbb értesíti a poroszlóiakat, akik egy küldöttséget indítanak, hogy a mester az ő jelenlétükben kezdje meg munkáját."

8 A harangöntő német nyelvű elismervénye szerint a javításhoz szükséges kovács- és ácsmunkákhoz való embereket ő szerezte és fizette."

9 Erdődy Gábor 1739 augusztusában, szeptemberében többször sürgette a poroszlóiakat a harang kiadása miatt.

12

0 Mocsáry Balázs andornaki földbirtokos, a borsodi református egyházmegye gondnoka augusztus 19-én kelt, Vay Ábrahám 11

5 EÉL AV 1536. Nr. 5.; másolatban: EÉL AV 1536 Nr. 6., SRKLt A.VI. 1443. 11

6 Azért fontos ezt kihangsúlyozni, mert mind a vármegye közgyűlés jegyzökönyvében, és annak alapján így a későbbi szakirodalomban is a két harangot egynek vették. SOÓS Imre 1985. 75.; DERCSÉNYI Dezső - VOIT Pál 1978. 392. 11

7 SRKLt. A.VI. 1443. Tokaji György poroszlói lelkész levele Vay Ábrahámhoz, 1739. augusztus 17. 11

8 EÉL AV 1536. Nr. 4. 11

9 EÉL AV 1536. Nr. LA harangra került felirat is megörökítette nevét: Verbum Domini manet in aeternum. Hat mich gegossen in Erlau 1739. zur Gottes Ehr bin ich gegossen. Joseph Lampert. DERCSÉNYI Dezső - VOIT Pál 1978. 392. Tokaji György poroszlói lelkész is említi 1739. augusztus 17-i levelében: SRKLt. A. VI. 1443. 12

0 HML IV-1/a/17. pag. 110. 145