Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Mihalik Béla Vilmos: Felekezeti konfliktusok a poroszlói Tisza-tájon az 1730-1740-es években

dúltak vallásgyakorlatukra vonatkozó kérésükkel. Először csak általánosságban kérték, hogy mutasson irányukba jóságot, mivel mióta tilalom alá vonták őket, és nincs pásztoruk, „csak úgy vannak mint a barmok".

2

1 A másik levélben már bővebben kifejtették kérvényük okait: az alispán utasítására náluk járt küldöttség azt parancsolta a mesternek, hogy sem a templomban, sem magánháznál ne könyörögjön, a halott felett ne énekeljen, és ne is temessen.

2

2 1728-ban, a Helytartótanács részére Szokolyai István sajószentpéteri lelkész, borsodi senior által a borsod-gömör-kishonti szeniorátus prédikátorairól készített összeírásában Makiáron már Varsányi Dániel levitát találjuk.

2

3 Elképzelhető, hogy éppen Varsányi távozását használta fel Erdődy Gábor 1731-ben. hogy megkísérelje a közösség rekatolizációját. A makiáriak ugyanis 1731 őszén a vármegyéhez fordultak, hogy új mestert kérjenek maguk számára. Lépésükkel feltehetőleg saját egyházközségüket akarhatták több oldalról is biztosítani, azonban végül éppen ez vezetett vesztükhöz. Ahogy a szolgabírói jelentésből ismert, az egri gyűlést követően nem sokkal, november elején az alispán utasítására a szolgabírók Egerből Vásárhelyi Márton mesterrel együtt érkeztek Makiárra. Apostol Tamás házához mentek, ahol a mezőváros vezetői és lakosai gyűltek össze. A szolgabírók ismertették a megyei határozatot, miszerint a mester számára megengedett a könyörgés, az éneklés és a prédikálás, de keresztelnie (és feltehetőleg a többi szentséget kiszolgáltatnia) nem szabad, csak akkor, ha a püspök generális vikáriusa. Foglár György vagy a füzesabonyi plébános engedélyt ad. A szolgabíró figyelmeztette a lakosságot arra is, hogy az új mestert minden szükségesjavakkal lássák el. A makiáriak nevében Szabó Mihály bíró válaszolt, köszönetét fejezte ki a vármegye gondoskodásáért, elfogadják a mestert, ha a vallásukon való és ígéretet tett, hogy akár a szükséges juttatásokon felül is ellátják Vásárhelyi Mártont. A küldöttség, Maklár vezetői és a lakosság összegyűlt része ezután együtt vonult át a régi mester házához. Itt a szolgabíró megismételte a feltételeket, ám ekkor a bíró már nem nyilatkozott befogadólag az új mester felől: „...nálunk nyilván tudva vagyon, hogy őkegyelme az Isten fia, a Krisztus igaz hitéről eltért ember őkegyelme, tudjuk micsoda ember s honnan jött őkegyelme, köztünk csak izgágát csinálna. Egyszóval kereken megmondjuk, nekünk Isten, teljes Szentháromság úgy segéljen, nem kell, valahonnan jött őkegyelme, vissza is mehet, ahol kitért a Krisztus igaz hitéből, oda menjen, ott könyörögjön, s ott énekeljen, s ott is prédikáljon, nekünk semmi szolgálata nem kell. " Hogy a két beszéd, a két ház közötti 2

1 HMLXII-3/a/331. fasc. CC. Nr. 410/1. 2

2 HML Xn-3/a/331. fasc. CC. Nr. 410/4. 2

3 CSÁJI Pál 1958. 52. Varsányi később, 1746-1749 között Tiszaszalókon működött lelkészként helyi feljegyzések szerint, Id. TÓTH Dezső é.n. 185. 127