Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Szalainé Király Júlia: Gárdonyi Géza a Nyugatban

munkák nem maradtak a véka alatt itthon; eljutottak német fordításban az európai olvasók elé is. Ezeknek német nyelven író reprezentánsai azonban úgy találták, hogy a magyar paraszt gondolkodásmódjával és szavajárásában sok az olyasmi, ami egy kicsit "geschraubt" és "

unnatürlich". A Bor-t, amelyről itthon az volt az általános vélemény, hogy nagyon szerencsésen tükrözi a magyar paraszt lelkét, egy bécsi színház is bemutatta. Példátlanul fagyos fogadtatásban részesült és a bécsi kritikus urak a perzsa sah szánakozó leereszkedésével nyilatkoztak erről a kis kalotaszegi varrottasról. Kegyesen tudomásul vették, hogy van a világon egy Gárdonyi Géza nevű magyar költő is. " Laczkó Géza Móricz Zsigmondnak a Nemzeti Színházban játszott darabjáról ír, s ennek kapcsán említi Gárdonyi drámáját. A következő mondattal kezdi kritikáját a Sári bíró című Móricz drámáról: „Mikor Gárdonyi "Bor"-át láttam, valami megrezzent bennem; Szigligeti és Csepreghy parasztjainak látásán nevelkedve, Gárdonyi parasztjaiban itt-ott, nyáron, tanyán, faluhelyen, városvégen megfigyelt alakokra ismertem. "Ez az élet", mondtam magamban. Más azt hitte akkor, amit én, hogy a magyar paraszt színpadra álltásában Gárdonyi kimondta az utolsó szót. " Nagy Endre a következő történetet mesélte el, melyből megtudhatjuk, mi volt magának Gárdonyinak a véleménye saját drámájáról, pontosabban annak fogadtatásáról: „De egyszer véletlenül a miskolci vonat étkezőkocsijában találkoztam vele. Egyedül ült most is, a pipáját szívta és vörös bor volt előtte. A darabjáról kezdtem áradozni neki, de ő rosszkedvűen intett: - Hagyja azt a szerencsétlen darabot!... Érdemes is írni ebben az országban! Görbén néztem rá; azt hittem, ugrat. Lelkendezve beszéltem neki, hogy nagyközönségben, írói világban senki sem akad, akinek egyetlen gáncsoló szava is volna e darab ellen. A nézőtéren folytonos nevetés és taps, az irodalomban pedig folytonos fenntartás-nélküli magasztalás... Haragosan szakított félbe: - Ez az éppen, ez a siker! Ez mutatja, hogy nem értik meg a darabomat! A nép csődül oda, vihog, tapsol és senki sem veszi észre, hogy «A bor» nem egyszerű vígjáték, hanem Madách művének a kiegészítője: «A Nő tragédiája»... Majd száz év múlva, akkor talán megfogják érteni! Többet nem is beszélt róla, hanem komoran bámult a poharába. "

2

6 Gárdonyi Géza sokat küzdött a meg nem értettséggel, közönnyel. Műveit, törekvéseit gyakran rosszul értelmezték, félremagyarázták. Számos hamis klisé, mítosz ragadt életművéhez, melyek még élete során kialakultak, s a halála utáni irodalomtörténeti munkák sem oszlatták el, sőt talán még mélyítették is ezeket. A Nyugat a századelő meghatározó sajtóorgánuma, irodalmi, művészeti útmutatója volt, s noha Gárdonyi nem tartozott írói közé, mégis fontos, hogy tudjuk, milyen 2

6 NAGY Endre Gárdonyi Géza tragédiája. Nyugat. 1930. 12. 411