Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Szalainé Király Júlia: Gárdonyi Géza a Nyugatban

Nagy dolgokkal, átfogó társadalmi problémákkal nem küzdött. Arra vállalkozott, hogy a dolgokat közvetlen környezetükben vizsgálja, az egyént pedig független individuumként látassa. „Minden oda vezet vissza, hogy ő intimitásában nézi és látja az embert, még pedig teljesen közvetlenül, az ítélet momentumának lehetőleg teljes félrehárításával. Ezt az intimitást pedig a szereteten keresztül szemléli... Érzésem szerint ebből a gyöngédségből fakad legjobb írásainak legtöbb szépsége. "

14 Nem tudok egyet érteni a következő gondolatokkal. „Érdekes, hogy Gárdonyinak a magyar vidéki életet a maga intimitásában ábrázoló művészete korban összeesik azzal az idővel, amikor a nagyvárosi élet motívumai és a nagyvárosi ember lelki struktúrája először nyomultak be nagy erővel a magyar irodalomba. Ettől a korhangulattól ő tudta magát legjobban függetleníteni s ennek inkább szimbóluma, mint tényezője a saját elmenekülése a fővárosból a vidéki élet magányába, abban az időben, amikor a magyarok nagy tömegei a menekülés fordított útját keresték: a vidékről menekültek a fővárosba. "

1

5 Noha vidékre költözött, nem tudta, nem is akarta magát függetleníteni a városokban történő eseményektől. Már a 10-es évek elején megjelenik műveiben a város, a városban élők lelki motívumai, s Gárdonyi sorsközösséget vállal velük, s ugyanazzal az együttérzéssel szemléli őket, mint a falu lakóit. (A tej, 1910, Két vándor, 1912,) „De Gárdonyi a maga útjain járó, mindentől és mindenkitől független lélek volt, egész a különcködésig. Ösztöne arra hajtotta, hogy konzerválja magát úgy, ahogy fiatal korában kifejlődött a lelki világa. Ezzel pedig konzerválta magában az életnek azokat a képeit is, amelyeket gyermek- és fiatalkorában öntudatlanul magába szívott. "

1

6 Nem szerencsés a konzerválás szót használni, s a különcködés kifejezés is félrevezető lehet. Inkább azt mondanám, hogy visszatért bizonyos dolgokhoz, amik minden változás ellenére állandóak maradtak. Ezek azok a bizonyos abszolútumok, amik nemcsak biztonságot, hanem abszolút értékeket is jelentenek. Schöpflin Aladár a Nyugat 1925. évi 12-13. számában is foglalkozik Gárdonyival.

1

7 A cikk apropóját az adta, hogy több olyan művét adták ki, amely élete folyamán csak újságokban, folytatásokban jelenhetett meg. Gárdonyi Géza élete utolsó éveiben perben állt a Singer és Wolfner Kiadóval. Emiatt újabb műveit nem engedte át könyvben való kiadásra, más kiadóra pedig nem bízhatta, amíg szerződés kötötte régi kiadójához. 1925-ben közel egy időben négy ilyen könyve jelent meg. A kürt, Aggyisten, Biri és a Te, Berkenye című regények a Dante könyvkiadó, 1

4 SCHÖPFLIN Aladár Gárdonyi Géza. Nyugat. 1922. 21. 1

5 Uo. 1

6 Uo. 1

7 SCHÖPFLIN Aladár A poszthumusz Gárdonyi. Nyugat. 1925. 12-13. 406