Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Szalainé Király Júlia: Gárdonyi Géza a Nyugatban

Mi az, amit itt hagyott? Vegyük számon, mint ahogy az örökösök a temetés után sietnek fölvenni a hagyaték leltárát. Egy sereg könyv, regények, novellák, tréfák, egy kis kötetke vers, öt színdarab, melyek közül legalább egy ma is él színpadon és a színészet váltakozó nemzedékei még soká fogják próbálgatni rajta tehetségüket. Szép örökség mennyiségre is. Minőségét elsősorban az határozza meg, hogy nincsen benne lélektelen gyári munka, minden egyes darabján, kicsinyen és nagyon, jó és rossz órák termékein megérzik a mesterségéhez és önmagához hű alkotó keze. Ha pedig pontosan számon vesszük, nagy számmal találunk benne legnemesebb anyagból finom művészettel készült mesterműveket, amelyeket ha különválasztunk, és együtt szemlélünk, egy jelentős élet-eredmény benyomása támad bennünk. Dúsan örököltünk Gárdonyi után. Gárdonyi természete szerint novellaíró volt. Nem a nagy formák monumentális mestere, hanem a kis formák finom és gyöngédkezű mívese, nem a tér hatalmas tömbjeivel dolgozó architektúrában volt az ereje, hanem az enyhe, finom vonalak vezetésében, a lágy és harmonikus színek felrakásában. Regényeiben és drámáiban sem az architektonikus rész a fontos, sőt ebben erős bizonytalanságok is vehetők észre - az előadás vonalaiban és a részletek színeiben van a lényegük, a hatásukfőeleme. Erre a legtöbb bizonyítékot történelmi regényei szolgáltatják. Ami ezekben történelem, az csak messziről fénylő színháttér, a fődolog, az előtér, a mindig egyforma, időtlen kicsiny emberi sorsok képe. Nem a múlt pátosza sugallta ezeket a regényeket, nem is az az érdeklődés, amellyel a történelmi regényírók egy kor tükrében keresik egy nép, egy nemzet, egy ország vagy az emberiség sorsának vagy jellemének képét. Gárdonyit az érdekelte, mivé alakul egy-két jelentéktelen, a nagy eseményekben legfeljebb passzív szerepet játszó ember élete egy bizonyos történelmi kor miliőjében. Azt lehet mondani, történelmi műveiben a történelem csak másodsorban fontos az apró emberi magánügyek mögött. Ez tudatos poétikai gondolat nála, ő így fogta fel a történelmi regény feladatát, de ezt a poétikai gondolatát viszont szellemének természete és általános érdeklődésének minéműsége sugallta. Csak azt csinálta történeti regényeiben, amit a jelen korból merített regényeiben és novelláiban. Ezeknek nincs semmi közéleti hátterük, alig kapcsolódnak össze az író korának politikai vagy társadalmi kérdéseivel, teljesen a magánélet körében mozognak. Alakjainak és történeteinek a társadalomban való elhelyezkedése, a társadalom vagy a közélet problémáival, az állami és társadalmi intézményekkel való súrlódása őt nem érdekelte. "

1

3 Schöpflin Aladár igazán tömören és lényegre törően fogalmazta meg azt, amit Gárdonyi jelentett a számára. Egyetlen dologgal vitatkoznék, mégpedig az utolsó mondattal. Gárdonyit érdekelték hőseinek a nagy társadalmi problémákhoz való 1

3 SCHÖPFLIN Aladár Gárdonyi Géza Nyugat 1922 21. szám 404