Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)
Lisztóczky László: A tavaszi hadjárat krónikása: Zalár József pályaképe
Közibök lép az imádott ember, Boldog, ki hallja s láthatja szemmel... „Nem prédikálok itt honszerelmet, Azt itt tanítják - az egri hölgyek!" A mondat az érseki palota falára erősített emléktáblán március 31-i dátummal és ebben a változatban szerepel: „Itt nem hirdetni, itt csak tanulni lehet a hazafiságot". Ha nem is szó szerint úgy hangzott el a kijelentés, ahogyan a Zalár-versben, az érseki palota falán vagy másutt is olvasható, az kétségtelen - mutatott rá Kiss Péter -, hogy Kossuth az egriekről ehhez hasonló gondolatokat több alkalommal is megfogalmazott. 3 2 Ebben a válogatásban is előszeretettel idéz föl szerelmi epizódokat a szabadságharc idejéből. A falu bujdosója például egy szeretőjében csalódott katona kálváriáját beszéli el, A honvéd szerelme lírai hősét pedig épp a szerelem menti meg a végső kétségbeeséstől, a megőrüléstől. Túllépve a Szabadságdalokból ismert témakörökön, a szabadságharc bukását, a véres megtorlás és a nemzeti ellenállás egy-egy epizódját is föleleveníti (Világos, Október hatodika, Arad). Bemutatja a hazájukban hontalanná vált bujdosók és a magyar emigránsok szomorú sorsát. A Világosi szökevények a szülőföld, a Mátravidék legendáit gazdagítja. Tizenkét, az osztrák bosszú elől megszökött honvéd a Mátrában, Galyatető völgyében talál oltalmat egy ideig. Ötszörös túlerővel vonulnak föl ellenük a zsandárok, s a bujdosók egytől egyig elesnek a harcban. Súlyos sebéből csupán a huszár épül föl, de a fájdalom és a magány csakhamar őt is sírba viszi. A török parton a Kossuthnak és számos társának menedéket adó Törökország előtt hajt fejet, s örömmel állapítja meg, hogy végre megbékélt egymással „Allah és a magyarok istene". A versgyűjtemény a Szabadságdalok kiegészítése és folytatása. Legfőbb értéke az 1848^49-es forradalom és szabadságharc emlékének őrzésében, kultuszának gazdagításában rejlik. Ha a két kötetet esztétikai, poétikai, stílustörténeti szempontból hasonlítjuk össze, feltűnő különbséget alig észlelhetünk. Az utóbbiban - a megszületésük között eltelt csaknem fél évszázad ellenére - kevés új formai vívmánnyal találkozhatunk, csupán a korai versek friss élményszerűségét váltja föl letisztultabb, kiérleltebb, rutinosabb hangvétel és kifejezésmód. Zalár József fi3 2 Zalár József az egri kaszinó ötven éves múltját áttekintő' beszámolójában is fölidézi az egri nők fáklyás menetét, s itt Kossuth elhangzott szavainak egy újabb változatával találkozhatunk: „Máshol kisebb-nagyobb mértékben lelkesítnem kellett; dicsőség Egernek! itt szükség erre nincs, itt az ember maga is lelkesül. Vitéz honvédeinknek jutalmul a csaták után azt a tanácsot adom majd, hogy egri nőt vegyenek feleségül... " Az idézett kijelentés előzményeit és történetét Kiss Péter tekintette át Kossuth mondásáról címmel (KISS Péter 2007. 144-6.). 389
