Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)
Lisztóczky László: A tavaszi hadjárat krónikása: Zalár József pályaképe
gyeimét elkerülték a XIX. század második fele lírájának újító törekvései. Egyéniségét a reformkor eszményei alakították, jellemét a szabadságharc véres küzdelmei edzették acélossá, annak az időszaknak a híve és szószólója maradt mindhalálig. 1901-ben három kötetben közzétette összegyűjtött verseit. 3 3 Korábbi köteteit - mindenekelőtt az elsőt és a másodikat - szigorúan megrostálta és cenzurális okokból mellőzött, folyóiratokban megjelent vagy kéziratban maradt alkotásokkal egészítette ki. Egy részükön stiláris javításokat is végzett. A Szabadságdalokból például mindössze négy verset közölt újra, azokat is átdolgozott formában (Éjjeli előőrsön, Vachott Sándorhoz, A pestiek, Budán). A versgyűjteményt fanyalogva fogadta a korabeli kritika. Költőjét anakronisztikus jelenségnek, Petőfi-utánzónak bélyegezték. Az epigonizmus vádjára meggyőző érvekkel válaszolt: „Hisz igaz, az újabb magyarpoesis több s kevesebb tekintetben és kisebb-nagyobb mértékben Petőfi nyomán halad, annak hatása alól senki sem képes magát kivonni. De ezt a szót: utánzó csak olyanra szokás alkalmazni, aki par excellence az, aki, mint valami »servus pecus«, tüskön-bokron követi őt - a par excellence subjektiv és par excellence népies költőt. Márpedig én sem népies, sem kizárólag subjektiv nem vagyok... még a subjektivitásomban is van valami objektivitás... " 3 4 Az összegyűjtött versek megjelenése után új korszak vette kezdetét pályáján. Ennek a pályaszakasznak a szonett volt az uralkodó, csaknem kizárólagos műfaja. Közülük az első - Morvay Győzőnek címzett levele szerint - 1902-ben keletkezett. Megírását gróf Károlyi Györgyné, „a nagy honleány" ihlette, aki Heves megyében. a parádi völgyben épült kastélyában lakott, melynek küszöbét osztrák katonatiszt nem léphette át. A kastélynak mind a száz ablakára a nem múló gyász sötétsége borult, de az 1901-es Kossuth-ünnepen az ő fővárosi palotája volt a legpompásabban kivilágítva. Zalár József, aki személyesen ismerte őt, erre a hírre tollat ragadott, s örömét, elragadtatását ösztönösen szonetté formálta: „ Én írtam már előbb is több szonettet. De most egyenesen passzióm támadt ilyeneket írni - anynyival inkább, mert e forma megkötöttsége nagyon alkalmas a koncentrált szentenciózus kifejezésekre, melyekben nem annyira érzelmek, mint eszmék vibrálnak, melyekbe, bizonyos koron túl, mint illik is, minden lant szerelmes szokott lenni. Más részről pedig oly sajátságos kaméleon természetű e versfaj, hogy dióhéjába 3 3 Az összegyűjtött versek év nélkül, a kézikönyvek - például az Új magyar irodalmi lexikon - szerint 1902-ben jelent meg. Zalár József egyik Morvay Győzőnek címzett levelében az 1901-es évszámot említi (MORVAY Győző 1916. 116.). Ezt az időpontot erősíti meg 1902. február 15-én kelt levele, amelyben már két ismertetésre is hivatkozik, az egyik az Egri Híradóban, a másik a Gyöngyösi Újságban látott napvilágot (uo. 107.). 3 4 MORVAY Győző 1916. 107. 390
