Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)

Vincze Dániel: A Habsburgok keleti diplomáciája az 1552-es hadjárat előestéjén. Alternatívák és történelmi felelősség a török támadás megelőzésével kapcsolatosan

Rüsztem harcias szelleme egyszersmind determinálta Malvezzi szerepét is, akit Ferdinánd a török támadó kedvének leszerelésével bízott meg.

1

9 1550 végére azonban csak a perzsák elleni háborúnak, és a szultán érdektelenségének volt köszönhető, hogy Rüsztem nagyra törő terveiből ekkor még semmi sem valósult meg. A nagyvezír ugyanis ekkor már nem csak Erdély, hanem Lengyelország megtámadását is a fejébe vette, véleménye szerint Ferdinánd és Fráter György összeesküdtek, akiket tettük miatt meg kell büntetni.

2

0 Malvezzi mentegetőzése minduntalan eredmény nélkül járt, ám Magyarország és Erdély szerencséjére a szultán ekkor még a nyugati háború terve ellen volt, és ezen magatartása ideig-óráig elodázta a sokak által rettegett európai hadjáratot. A követ hivatali ideje hátralévő részében mindvégig azt a feladatot kapta, hogy igyekezzen a porta harcias szellemét lecsillapítani, és a törökök vélt vagy valós vádjaira elfogadható választ adni. Ferdinánd először úgy próbálta meg a kilátásba helyezett offenzívát elhárítani, hogy a török hadi készülődésétől tette függővé a portának járó, 155 l-es évi adó megfizetését, majd pedig kihangsúlyozta, hogy semmilyen katonai akciót nem tervez Erdély ellen, ám hírül adta, hogy tárgyal Fráter Györggyel a fejedelemség átadásáról, amelyhez a szultán engedélyét is szeretné megszerezni, és ha ez sikerülne, abban az esetben ő fizetné ezentúl a fejedelemség adóját.

2

1 Malvezzi taktikus lavírozását egészen a legvégső pillanatig megpróbálta sikerre vinni, még 1551 nyarának történései, Ferdinánd hadainak erdélyi bevonulása után is megpróbálta menteni a menthetőt, és még 1551 júniusában is tagadta, hogy a király Erdély elcsatolása végett küldött volna seregeket Fráter György mellé.

2

2 Volt egy másik, kisebb jelentőségűnek gondolható kérdéskör is a két fél viszonyát illetőleg, amely azonban Ferdinánd és Malvezzi levélváltásában talán még nagyobb gyakorisággal bukkant fel, mint az erdélyi fejedelemség problematikája: a magyarországi határviták, kiváltképp a végvárak megerősítésének kérdése. Az udvar ugyanis 1550-től fogva több ízben is helyi, kihelyezett tárgyalásokat eszközölt a törökökkel, amelyek során ebben az évben Gyöngyösön találkoztak egymással a két fél küldöttei.

2

3 A határviták egyik nyomós okát néhány végvár, magyar 1

9 AT. i. m. 188. Ferdinánd Malvezzinek, 1550. július 26. 2

0 AT. i. m. 194. Malvezzi Ferdinándnak, 1550. október 7. 2

1 AT. i. m.: 204. Ferdinánd Malvezzinek, 1550. december 31. Sőt, még olyan - később üres pletykának minősülő - hírek is terjengtek a portán, miszerint Rüsztem pasa még abba is beleegyezett volna eleinte, hogy Ferdinánd fiát, Miksát helyezzék a fejedelemség élére. AT i. m.: 228. Malvezzi Ferdinándnak, 1551. május 16. 2

2 AT. i. m.: 231. Malvezzi Ferdinándnak, 1551. június 10. 2

3 A tárgyalások egyik érdekessége, hogy miután Ferdinánd követei, Mutnoky Mihály és Mekcsey István elhagyták Gyöngyös városát 1550 májusában, a törökök sikertelen kísérletet tettek az elfogásukra, amely miatt a király a Portánál is panaszt tett. AT: i. m. 168. Ferdinánd Mekcseynek és Mutnokynak. 1550. május 24. 86