Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)

Vincze Dániel: A Habsburgok keleti diplomáciája az 1552-es hadjárat előestéjén. Alternatívák és történelmi felelősség a török támadás megelőzésével kapcsolatosan

oldalról a frissen emelt Szolnok, török részről pedig a Fejér megyei Vál, megerősítése szolgáltatta. Ezek sértették a felek érdekeit, akik kölcsönösen mind a kérdéses területek hovatartozását, mind pedig az erősségek felhúzásának jogosságát kétségbe vonták.

2

4 E két vár, de különösképpen Szolnok hovatartozásának ügye egészen az 1552-es támadás megindításáig állandóan napirenden volt a portán. A török ugyanis magáénak tartotta azt a territóriumot, amelyeken az említett véghelyeket emelték. Sztambulban azzal érveltek a Habsburg követ előtt, hogy a kérdéses részek megszerzése számukra nem a keresztények fenyegetését, hanem adószedőik biztonságának szavatolását szolgálná.

2

5 Ferdinánd ezzel kapcsolatosan viszont azt hangoztatta, hogy Szolnok és Vál mindig is az ő fennhatósága alá tartozott, Szolnok megerősítése részéről pedig csupán óvintézkedés volt a budai pasa ellen, aki észrevétlenül, lassan építené újjá és foglalná el ezen kulcspontokat, úgy mint Vállal tette.

2

6 Eleinte valószínűleg egyik fél sem tulajdonított nagy jelentőséget a vitának, ám idővel a Tisza-parti végház, Szolnok ügye talán még önmaga valós jelentőségén is túlnőni látszott. A szultán 1551 januárjában ugyanis kijelentette Malvezzinek, hogy V. Károly észak-afrikai hódításainak visszaszolgáltatásától, és Szolnok lerombolásától teszi függővé a béke további megtartását.

2

7 A kicsiny erősség tehát a fegyvernyugvás fenntartásának egyik kulcsfontosságú elemévé vált, és ha hitelt adtak volna Bécsben Szulejmán fenyegető szavainak, az esetben az udvarnak is körültekintőbben kellett volna eljárnia ezen üggyel kapcsolatosan. Ám Ferdinánd mit sem törődve a szultán fenyegetésével, továbbra is kitartott a mellett, hogy a kérdéses erődítmények az ő fenségterületén fekszenek, sőt, újabb kijelentésével csak olajat öntött a tűzre, mivel a király ennek a problémának a tisztázásától tette függővé a portának megküldendő éves adó megfizetését is.

2

8 Ezt még nem is oly régen éppen ő ajánlgatta nagy hévvel a töröknek, csakhogy békét köthessen velük. 1529 és 1541 között ugyanis a Habsburgok minden alkalmi követe

2

9 felhatalmazást kapott arra, hogy akár még az évi 100 000 forintos adó ígéretig is elmenjen tárgyalásai során, csakhogy a várva várt békeszerződést tető alá hozhassák az Oszmán Birodalommal.

3

0 Az 1547-es egyezmény pontjainak értelmében Ferdinánd az 2

4 A témával kapcsolatosan lásd még: R. KISS István 1908. 2

5 AT. i. m. 190. Malvezzi Ferdinándnak, 1550. szeptember 18. 2

6 Ferdinánd szerint ez történt Vál esetében is, ezért kellett neki lépnie. AT: i. m. 197. Ferdinánd Malvezzinek, 1550. október 22. 2

7 AT. i. m. 206. Malvezzi Ferdinándnak, 1551. január 24. 2

8 AT. i. m. 211. Ferdinánd Malvezzinek, 1551. március 4. 2

9 Joseph von Lamberg és Nikolaus Jurisiae 1530-ban, Leonhard von Nogarola és Joseph von Lamberg 1531-32-ben, Hieronymus von Zara és Cornelius Duplicius Scepper 1532-34 között, végül pedig Siegmund von Herberstein és Nikolaus von Salm 1541-ben. 3

0 PETRITSCH, Ernst Dieter 1993. 50. 87