Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)
Komjáti Zoltán: Adalékok Gróf Koháry István (1649-1731) Heves vármegyei birtokviszonyaihoz
a vármegye hivatalos színe előtt kijelentette, hogy a városkapuk éjjel nappal nyitva lesznek, de a földesurak városlakóival vagy földjük használóival ezután sem fognak kivételt tenni. Azt azonban nem tagadta, hogy a városi tanács valóban visszatartotta a borkivitelt, hogy a saját mennyiségükön felül fizetni tudják a szőlőművelők és városlakók portióját, illetve a város fennmaradásának érdekében, hogy a városi szegénység is részesedhessen belőle. A város is hivatalos okiratot kért az esetről. 6 5 1694-ben Almásy János alispán a város szolgálatába állított hóhért Koháry István fundusára utalta be szállásra (tudniillik a városba költöző idegen személyek igazoltatását és szállását a városi bírák tudtával az alispán végezte el). Mikor a főúr erről tudomást szerzett, megbotránkozva kergettette el a hóhért. Almássy alispánt a bakó eltávolítására Szécsényben tartózkodó bátyja kérte március 15-i levelében: „...Hogy kegyelmed Méltóságos Generális Gróf Koháry István uram őnagysága Gyöngyösön levő fundusára 1 telkére] .v házába szállította [szállásolta] a hóhért, őnagysága azt felettébb apprehendálta s apprehendálja [rossz néven vette és veszi], s igen nagy kisebbségnek is tartja...hogy kegyelmed őnagyságát merő Proscriptusnak [értsd: egyszerű polgárnak] tartja, hogy fundusából és házából propria authoritate [önhatalmúlag] sarka házat s hóhér házat csinál, akiért kegyelmedet jövendőben reákeresni el nem múlatja...\Koháry István] megparancsolta azt, hogy a hóhért onnan...mindjárt verjék ki, mert őnagysága egyáltalán bizony ott nem szenvedi [tűri]...Kérem azért édes öcsém uram, szeretettel kegyelmedet, a hóhért vitesse ki onnét, mert egyébiránt, ha kegyelmed el nem viteti, és a hóhérnak onnan való kivezettetésében s kiűzésében resistál [ellenáll], Isten tudja, mi lesz a vége, aki által látható, hogy kegyelmednek jövendőbeli nagy ártalmára lészen...". A főúr szinte parancsnak is beillő kérése március 18-án került a megyegyűlés színe elé. 66 Koháry Istvánnak egy alkalommal a birtokait megpróbálták eltulajdonítani bizonyos gyöngyösi és árokszállási lakosok, és behatoltak Hort, Adács, Visznek, Pata és Tarján területére. A falvak termését és javainak hasznát élvezték: a földbe beleszántottak, termését learatták, a réteken legeltettek, miáltal tönkretették azt, az erdőkben a fákat kivágták s elhordták, a fűzfák gallyait levagdosták, a szénát elvitték, tehát minden művelés alatt levő vagy nem levő területet a maguk számára kisajátítottak, amivel Koháry István világos és súlyos kárára voltak. Éppen ezért az 1700. március 23-án Gyöngyösön megtartott megyegyűlésen képviselője útján tiltakozását fejezte ki e törvénytelenségek ellen, s tettenérés esetén a betolakodó gyöngyösiek elfogását, illetve állataik elkobzását(„s«6 poena abactionis deperditionisque pecorum et pecudum, incaptivationisque hominum") helyezte kilátásba. 67 (A török kiűzése után a városok lakossága gyakran tett ehhez hasonlókat, hogy ön6 5 HML IV-l/a, 7. kötet, 54-56. 6 6 HML IV-l/b, 11. doboz, 1694:36 6 7 HML IV-l/a, 11. könyv, 487. 127
