Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)

Vincze Dániel: A Habsburgok keleti diplomáciája az 1552-es hadjárat előestéjén. Alternatívák és történelmi felelősség a török támadás megelőzésével kapcsolatosan

fejlődésben lévő török tengeri erőknek, amelyet jelenlétükkel, meglepetésszerű akcióikkal és tapasztalataik átadásával segítettek.

6

8 Az első nagy hírű, a porta szolgálatába állt kalózvezér, Hajreddin (Cheyreddin) Barbarossa például akkora veszélyt jelentett a Habsburgok mediterráneumi erőire, hogy V. Károly 1545-ben tett ígérete szerint még Tuniszt is átadta volna számára, ha ő szakít megbízóival, és nem szolgálja többé a szultánt.

6

9 1549-ben a törökök legjelentősebb hódításaikat újból egy kalózvezérnek, bizonyos Turgut-nak

1

0 köszönhették, aki elődeihez hasonlóan Sztambul zászlója alatt hajtotta végre akcióit, és a nevezett évben meghódította az afrikai partokon fekvő Gelves, Sura, Monastir és Mahdia városait, egy évvel később pedig Nápoly környékét fosztotta ki.

7

1 A Habsburg diplomácia nevében Malvezzi ekkor még hiába követelte a portán a kalózokkal való kapcsolat megszakítását, és a tengeri rablók megbüntetését, szavai falra hányt borsóként hullottak le a tengeri haderő parancsnokának fivéréről, Rüsztem pasáról.

7

2 Ám a nagyvezírrel ellentétben a szultán hajlandónak mutatkozott bizonyos engedményekre, így például az imént említett, merész akcióiról elhíresült kalózvezért, Turgutot 1550 nyarán eltávolította a flottától és a birodalmában szandzsákbégi pozíciót adományozott neki.

7

3 Már-már úgy látszott, hogy a tengeri fronton a két nagyhatalom közelebb kerül egy hoszszabb tűzszünet, vagy a békés egymás mellett élés lehetőségéhez, mivel Konstantinápollyal párhuzamosan eleinte V. Károly császár is sikerrel próbálkozott a helyzet lecsillapításával, a szultánnak küldött levele Malvezzi szerint nagyban megnyugtatta Szulejmánt a Habsburgok Földközi-tengeri céljait illetően. Hamarosan azonban új történések borzolták fel a diplomáciai kedélyeket: 1550 őszén arról értesülhetünk, hogy V. Károly erői elfoglalták az észak-afrikai Mahdia városát. A császári beavatkozás hatására újra aktívvá vált a velencei és a francia diplomácia is, a velencei követ egyenesen 150 gályát ígért a törökök szá6

8 A földközi-tengeri kalózkodás igazán a két nagyhatalom között 1580-ban megkötött, tengeri háborút lezáró fegyverszünet után virágzott fel, ami után mind a spanyolok, mind a törökök megpróbálták a tengeri haramiákat a saját szolgálatukba állítani. Ezek a kalózok általában a megbízó állam által kiállított pátenslevéllel futottak ki a tengerre, használhatták megbízóik kikötőit, baj esetén pedig védelmet kaptak tőlük. Ennek fejében zsákmányuk egy részét át kellett adniuk, ha pedig pártfogójuk jelentősebb tengeri hadjáratba indult, csatlakozniuk kellett hozzá. A témára nézve lásd: FODOR Pál 1999. 3-4. 6

9 SALENTINY, Fernand 1998. 78. 7

0 Dragut és Turgut néven a szakirodalomban egyaránt előfordul. 7

1 KÁRPÁTI Emil 1941. 38. 7

2 AT. i. m.: 186. Markus Sinckmoser Ferdinándnak, 1550. július 7. után. 7

3 AT. i. m.: 179. Szulejmán V. Károlynak, 1550. június 15. Eleinte még olyan hírek is terjengtek, hogy a törökök megkísérelték Turgut őrizetbe vételét. AT i. m.: 187. Malvezzi Ferdinándnak, 1550. július 21. 94