Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)

Komjáti Zoltán: Adalékok Gróf Koháry István (1649-1731) Heves vármegyei birtokviszonyaihoz

lenedett, hiszen egy borsod megyei földbirtokos, Darvas Ferenc, ide szerette volna hajtani legeltetni állatállományát. Az okirat, a földbirtokos Dévay Pál alispánnak 1709. július 24-én írt levele, így vall erről: „...Minthogy mintegy százig való darab marhám vagyon Darócban, kiket szükség perserváltatnom [felhizlalni, élelemhez juttatni], míg valami árosok találkozik [vevőjük akad], kire nézve kérem kegyelmedet, mutassa ebben annyi jóakaratját, Gyöngyösi emberemnek Karácsond és Adács nevű pusztákra egy assignatiot [kiutalást] adatni ne sajnáljon, holott lehessen perservatiojuk felül említett darab szarvasmarháimnak... " 2

0 A falu Koháry István parancsára megtagadta a decima befizetését az egri püspöknek.

2

1 A falu határában, a Gyöngyös-patakra épült vízgyűjtőgátat, mely száraz időszakok esetén vízlelőhelyként szolgált Adács népének, 1727. május 19-én leromboltatta Petrovay Pál vámosgyörki birtokos felfegyverzett embereivel. A nemesúr saját birtokának zavartalansága érdekében, illetve védelmében cselekedett így, mikor átvágatta a töltéseket („...Clausuram sive obstructuram vei aggeres dissecari, destrui...ac disjeci fecisset..."), amivel Adács lakosságának megélhetését veszélyeztette. Koháry István azonnali tiltakozását fejezte ki a vármegyénél, meggondolatlan és erőszakos cselekedetnek minősítette Petrovay Pál és vámosgyörki alattvalói rombolását, továbbá per megindítását helyezte kilátásba, ha hasonló eset még egyszer meg fog ismétlődni.

2

2 A falu Koháry István általi birtoklása idejéből utolsó, források által ismert eseménye egy Gyöngyöshalásszal való nézeteltérés volt 1730 júliusából. A kiváltó okot a forrás így jelölte meg: „...Legelsőbben elkezdvén az Róván Partja fölött való egy régi jeles hány ott határnál, ame Ilyet napnyugat felől Halász és Adács között mind a Halásziak, mind az Adácsiak igaz határnak tartanak, napkelet felé pedig, ugyanezen megnevezett Rován-part fölött való határtól huszonkét közönséges lépésnyire a Halásziak beszántottak ennek előtte valamelly esztendőkkel az Adácsi határba...mintegy ágyúlövésnyire, mit az Halásziak úsussokban [használatukban] vettek, láttatik a határjeleken belül az Adácsiak földjéből elszánttattni hosszában circiter [körülbelül] 40. kilára valót... " De nemcsak a faluhatárok ezen szakaszán csatolták beljebb a halásziak saját javukra a határt, hanem az összes többi részen is: „...Hanem megint ugyan csak tovább is napkelet felé egyenesen által a Király Berkin menvén...circiter két közönséges puskalövésnyire találtatván egy világosan most is megtetsző [\agyis odalátható] határhányás, amelynek hasonlóképpen most is találtatik a közepében bizonyos elrejtett kő, ahol ismét tizennyolc lépésnyire a 2

0 Uo. 1709: 104 2

1 HMLIV-l/a, 14. könyv, 354-355.; IV-l/b, 27. doboz, 1721:81; Uo. 1722:30, IV-l/a, 14. könyv, 542-543. 2

2 HMLIV-l/b, 33. doboz, 1728: 8 116